Rossz gyerekek pedig nincsenek

A világszerte egyre inkább tapasztalható nevelői magatehetetlenség orvoslására, a pedagógiai gondolkodás megváltoztatásáért született Henning Köller könyve, amely címében is azt állítja, hogy rossz gyerekek pedig nincsenek. Akkor miért nem bírnak néhány gyerekkel a tanárok és esetenként a szülők? Miért bélyegeznek egyre több gyereket nehezen kezelhetőnek?

A szerző szerint a hiba elsősorban abban a hozzáállásban keresendő, hogy a felnőttek hajlamosak olyan lényekként kezelni a gyerekeket, mint akik feltétlenül felnőttek irányítására szorulnak. Eközben pedig elvész a szeretet, a lélek és a szív fontossága, mert a nevelés és oktatás leginkább a versenyszellemű fogyasztói társadalom elvárásaihoz alkalmazkodik. A pedagógusok a pedagógiai tervvé, „munkadarabbá” lefokozott gyereknek csak az egóját nevelik, aki viszont nem felel meg az elvárt sikermodellnek, az máris problémás gyereknek számít – a gyerekek és felnőttek közti szakadék pedig egyre nagyobb lesz.

Vajon meg lehet oldani ezt a folyamatosan súlyosbodó helyzetet? Köller úgy véli: igen, de ehhez el kell szakadni a pusztán intellektuális megoldásoktól, és egyfajta gyógyító erőt kell kifejlesztenie magában a pedagógusnak, amely a gyermek értékes tulajdonságainak felmérésében, felismerésében rejlik. Külön hangsúlyozza, hogy igen nagy a különbség az ítéletalkotás és az értékfelismerés között. Az általa „értőn igazoló nevelésművészetnek” nevezett módszer három alappillérének a védelmező odafigyelést (meghallgatást), a kísérő figyelmet (várakozást) és a vigaszt nyújtó bizalmat (kérdezést) tartja.

Aki el tudja fogadni és meg tudja érteni, hogy a gyermeket nem a körülmények alakítják, hanem a gyermek alakítja magát a körülményekhez, az már jó úton jár, hogy magáévá tegye Köller elméletét – amelyet remélhetőleg a gyakorlatban is képes majd alkalmazni. A szerző alternatív pedagógiákban jártas gyógypedagógus, a Janusz korczak Intézet alapítója. A könyv – Vekerdy Tamás előszavával – 2003-ban jelent meg a Szépnap kiadónál. (i)