Rokon lelkeket keresünk

ĺgy hát hosszú ideig hidegen hagyott a fórum meg a chat, de aztán úgy esett, hogy szerettem volna megszerezni egy bizonyos videófelvételt egy bizonyos személyről, s mivel az ismerőseim még csak nem is hallottak nevezett illetőről, szerencsét próbáltam a világhálón. Gondoltam, ha van még a világon hozzám hasonló fanatikus, a neten biztosan megtalálom. Miután szentül elhatároztam, hogy nem fogok hallgatni semmiféle öngyilkosságra biztató szóra, bejelentkeztem a fórumba. Néhány perc elteltével pedig elképedve ültem a gép előtt. Elképedve azon, hogy mennyi hozzám hasonló fanatikus ember van – nemhogy a világon, de pusztán a magyarok között is! Kérésemre többen is reagáltak, hamar megkaptam, amit kerestem, de persze célom elérése után nem mondtam búcsút a társaságnak. Kezdtem felfedezni, miben is rejlik a fórumok vonzereje, élveztem, hogy szerte a világban olvassák a vitát, s a hozzászólók között vannak bennfentesek is, akiktől sok érdekességet meg lehet tudni... Nem kell tovább adott témakörben reménytelenül keresgélni szerte a neten, a kérdést elég feltenni a fórumon, s az asztaltársaságban biztosan lesz valaki, aki tudja a választ. Később utánanéztem, van-e kedvenc filmsorozatomnak, filmhősömnek és könyvemnek fóruma. Naná, hogy volt! Illetve: van! Azóta több témában is vitázok, rendszeresen figyelem a beszélgetés alakulását, s bár személyesen nem ismerem Kobzoskát, Bikit, Sebysac-ot meg a többieket, naprakész információik és segítőkészségük miatt hamar megszerettem őket...

Persze, egy beszélgetés során óhatatlanul előfordulnak nézeteltérések, de szerencsém van, hisz az általam látogatott fórumokon több az észérv, mint az oktalan pocskondiázás. A virtuális viták színterén rokon lelkekre találtam, akikkel hosszan kitárgyalhatom kedvenceimet, legyen szó sportolókról, színészekről, kitalált személyekről, könyvekről vagy városokról, nyugodtan áradozhatok róluk anélkül, hogy bárkit is untatnék, mert ha valaki unalmasnak találná irományomat, egyszerűen átsiklik felette.

Tisztában vagyok vele, hogy az elrettentő cikkek nem légből kapottak, a virtuális valóság tényleg foglyul ejtheti az embert, és valószínűleg léteznek olyan fórumok is, ahol a nitrogénbomba elkészítésének módszereit taglalják. Mégsem érzem magam veszélyben, hiszen csakis én döntöm el, kivel szállok vitába és hogyan (mint ahogyan az igéretesnek induló focifórumot is otthagytam, miután rájöttem, hogy tagjai nem képesek többre „Hajrá Fradi, mocskos Újpest!“ típusú hozzászólásoknál). Nem akarok se tömegpusztító fegyvert alkotni, se bankrablást kitervelni (biztos van ilyen is valahol), csak rokon lelkeket keresek. Aki keres, az talál, s ki mit keres, azt talál. Hát így van ez valahogy, még az interneten is.