Regék és mondák

Akinek gyerekkorában kimaradtak Gudrun és Parszifál, Héraklész és az argonauták, Dávid és Góliát, vagy éppen a sámánhitet még mindig őrző finnugor mondák hőseinek kalandjai, sürgősen tépjen el egy könyvesboltba, és zsákmányoljon a még fellelhető példányokból! A minden fantasy regények őseinek számító ősi mítoszok és mondák irodalmi feldolgozásai újra kaphatóak.

Van, aki A gyűrűk urán nő fel, és van, aki Romulus és Remus történetén. A különbség annyi, hogy a hobbitok kalandjaira ötven év múlva már senki sem fog emlékezni, míg a római, görög, héber, egyiptomi, mezopotámiai stb. mítoszok olyan ősi tudáskincset rejtenek, melyek alapján bárki tudna írni egy-egy Gyűrűk urát, vagy akár még jobbat is. Ezek a mesék még abból a korból valók, amikor a mondák alapján készült „szerepjátékokat” még élesben játszották, kard-ki-kard, vagy éppen neki a világtengereknek. A bennük felhalmozott tudáson alapul az európai irodalom nagy része, közöttük olyan kései klasszikusok is, mint Isaac Asimov robot- és galaktika-univerzuma.

A Móra Ferenc kiadó rendszerint gyerekkönyveket ad ki. A legfontosabb kivételt talán a minden diák által jól ismert 33 híres eposz és társai jelentik, melyek segítenek eligazodni az időzavarba került diáknak. Mivel pedig a diák mindig időzavarban, mi több, időprésben van, mindig kéznél vannak ezek a kötetek. Ezeket egészítik ki most végre az európai kultúrkör nagy mondavilágainak feldolgozásai. A könyvek sokszor – mint a héber Biblia, vagy a mezopotámiai Gilgames-eposz esetében – irodalmilag feldolgozott szövegeket ültetnek át a mai olvasó számára is könnyen befogadható, olvasmányos nyelvre. A lényeg minden esetben a történetmesélésen van, tekintet nélkül annak esetleges korábbi vallási, vagy történelmi szerepére.

Az említettek mellett újításnak tűnhet, hogy a kis finnugor népek mondavilágának termését is megjelentette a kiadó. A ritkán hallott nevű cseremiszek, észtek, lívek, votjákok vagy lappok ugyanis azon túl, hogy a magyar nyelven beszélők legközelebbi rokonai, sokszor mesevilágukban is közeli rokonságot mutatnak. Szinte minden mesében megtaláljuk a totem-állatok megfelelőit, vagy éppen a sámánhit olyan fő hiteinek megfelelő motívumokat, mint az éjszaka egérke képében szaladgáló lélek (amíg a gazda alszik). Ezek a mesék ugyanakkor sokszor távolibbnak is tűnnek, mint a mára ismerősebb germán és kelta történetek.

Ezeket hagytam a végére: mára ugyanis a nemzetközivé váló meseipar révén ezeknek a fő motívumait ismerjük leginkább. Egy-egy ó-germán vagy kelta mesehős, Artus király és a kerekasztal, vagy Trisztán és Izolda története szinte többek által ismert, mint az égig érő fa ősi finnugor motívuma. Mára még a görög-római, vagy a XVIII. században nagy népszerűségre szert tett egyiptomi meséknél is ismertebbek. Furcsa, de igaz: a nagy népek történetei sokkal erőszakosabbak, mint a kisebbekéi. Valahogy kevesebb harc, kevesebb kegyetlenség van a finnugor mondákban.

A sorozat értékét növeli, hogy minden kötetét jeles tudósok állították össze, így azok történetileg és filológiailag is megállják a helyüket. Az egyiptomi és mezopotámiai kötetet Kákosy László, a hébert Komoróczy Géza, a germán és kelta kötetet Dömötör Tekla - stb. állították össze. Mindenkinek ajánlom őket. (n)

Regék és mondák sorozat, Móra Ferenc Könyvkiadó, 2003.