Oktatásfinanszírozás a választások után

Azokban a nem magyar többségű szlovákiai városokban, ahol magyar alapiskola működik, az önkormányzati választások sok esetben létkérdéssé válhatnak. Ha ugyanis az iskola a településen az egyetlen tanintézet, akkor adott esetben nincs mivel összevonni.

A kisvárosi vagy falusi teljes szervezettségű magyar iskolákra általában jellemző lehet, hogy tanulóik létszáma egyre fogy, 100–250 közötti. Néhány helyen egy pedagógusra csupán kevesebb mint tíz gyermek jut, holott a jelenlegi fejpénzes rendszerben úgy 18–20 gyerek per pedagógus a minimális arány az iskola fennmaradása szempontjából. Ez alatt anyagi okokból könnyen tarthatatlanná válhat a személyi állomány, annak csökkentése viszont azt eredményezi, hogy nem minden tárgyat fog szakoktató tanítani, ami pedig óhatatlanul minőségi kérdés. Márpedig egy olyan világban, ahol az iskolai oktatást a szülők (és gyerekek) jó része ma már – joggal – adója fejében végzett állami szolgáltatásként látja, s amelyben igenis létezik konkurenciaharc az egyes iskolák között, ott egyetlen kérdésben nem születhetnek kompromisszumok, ez pedig éppen a minőség.

Az iskolafenntartók, vagyis az önkormányzatok szemlélete tehát kulcsfontosságú ebben az ügyben. Olyan képviselő- és polgármesterjelöltekre szavazni, akik majdani előrelátható ténykedése anyagi szempontból kedvező, pedagógiailag kétes harmincas-negyvenes létszámú osztályokat eredményez, s ezzel együtt a szakoktatás csökkentésével, netán osztályok vagy iskolák összevonásával jár, meglehetősen nagy veszély lehet egy-egy intézményre nézve. Az alapiskolás gyermekeket nevelő szülőknek, a nem magyaroknak szintén érdemes tehát ilyen aspektusból is megvizsgálni a választási programokat. A fejpénzes rendszerben kialakuló nagy létszámú osztályok az államnyelven tanító alma materekben sem ideálisak, de ahol több iskola van egy városban, nagyobbak a megoldási lehetőségek (pl. a szakoktatók áttanítása révén).

Mivel számos szlovákiai magyar iskola a település egyetlen magyar iskolája, kimondható, hogy országos szinten speciális helyzetben vannak, vagyis speciális finanszírozási struktúrában illene őket fenntartani (ez természetesen vonatkozik a magyar többségű települések egyetlen nem magyar nyelvű iskoláira is). Erre azonban nem létezik törvényi háttér. Amennyiben az MKP legközelebb kormánypozíciót foglalna el, a jövőben talán e törvényi háttér megteremtésének kérdését is kezelhetné olyan prioritásként, mint az elmúlt időszakban az egyetemalapítást. Még ha ez nem is annyira látványos, azért szükséges.

Mindenesetre a következő négy évben a nem magyar többségű települések kisebb magyar iskoláiban látványos dolgok fognak történni... Hacsak helyi szinteken a képviselők és polgármesterek nem tudatosítják, hogy az oktatásba való befektetés ugyan hosszú távú, mégis minden szempontból a legjobb, s nem keresik meg helyi szinteken a pragmatikus, de nem mindig a legolcsóbb, s országosan sem univerzális megoldásokat.