Ókori versenyszámok és jutalmak

Az ókori olimpiákon még nem volt annyiféle versenyszám, mint manapság, és természetesen egy kicsit más jellegűek voltak. Az akkori győzteseket azonban ma is megirigyelhetnénk, olyan nagy megtiszteltetésben részesültek. Nézzük tehát, milyen sportágakban mérték össze erejüket az ókori görögök, és mi volt a bajnokok jutalma!

Az első olimpiai játékot Kr. e. 776-ban rendezték. Ekkor azonban még nem volt túlságosan színes a programkínálat, ugyanis a verseny egyetlenegy számból állt: stadionfutásból. A táv, amit a sportolóknak meg kellett tenniük: 192,28 méter volt. Hogy miért éppen ennyi, az mára már a feledés homályába merült.

Az évek során azonban egyre több versenyszámmal gazdagodott a program. Kr. e. 724-től szinte minden olimpián szerepelt egy újabb sportág, így Kr. e. 200-ra már egészen hosszú volt a lista: stadionfutás, kettős futás, hosszútávfutás, ökölvívás, pentatlon, négyesfogatok versenye, lovak versenye, pankráció (összküzdelem: birkózás és ökölvívás), gyermekek futóversenye, gyermekek pentatlon versenye, gyermekek ökölharca, fegyveres futás, kettősfogatok kocsiversenye, trombitások és kikiáltók versenye, négyesfogatok kocsiversenye csikókkal, kettősfogatok kocsiversenye csikókkal, csikók versenye és gyermekek pankrationja. A legösszetettebb versenyszám a pentatlon volt, amely futásból, távolugrásból, diszkoszvetésből, gerelyhajításból és birkózásból állt. A mai tízpróba tulajdonképpen ennek felel meg, de birkózás nélkül.

Olümpia városában, azaz a versenyek színhelyén évről évre egyre több néző fordult meg, a játékok fénykorában ez a szám elérhette az ötvenezret is. Felépítették tehát az első olimpiai falut, amely nagy épületekből, egy vendégházból és a szokásoknak megfelelően egy fürdőből állt. A futó- és fogathajtó viadalok kezdetét trombitaszó jelezte, a verseny végén pedig földbe szúrt botokat kellett a versenyzőknek megkerülniük. Mindig az nyert, aki a legügyesebben kerülgette a karókat.

És hogy mi volt a győztesek jutalma? A mai olimpikonok is boldogok lehetnének, ha akkora megtiszteltetésben részesülhetnének, mint az ókori görögök bajnokai. Az egyes versenyek végén a kikiáltó hirdette ki a bajnokokat, közben felolvasták az apjuk nevét is, és egy zöld pálmaággal illették őket. Kaptak egy piros szalagot is, amelyet a kezükre vagy a lábukra kötöttek. Az olimpiai játékok utolsó napján olajfa koszorút helyeztek a nyertesek fejére. Az olajágakat a szentnek tartott olajfáról mindig egy olyan kisfiú metszette le aranykéssel, akinek még mindkét szülője élt. Talán ma egy kicsit furcsának hangzik, de a bajnokoknak szobrot is emeltek Olümpia szent ligetében. Az otthonába hazatérő győztest nagy megbecsülés övezte haláláig. Nem kellett adót fizetnie, ingyenjegyet kapott a színházi előadásokra, államköltségen élt, sőt még pénz- és természetbeni juttatásokban is részesült. Egyszóval, megérte olimpiai bajnoknak lenni! A győzelemig kemény és fáradságos munkával jutottak el a sportolók. Az évek során alapítottak egy felkészítő iskolát is a sportolóknak, amely Kr. e. 588 és Kr. e. 488 között állt Krotón városállamban.

A képzett sportolók körében így óriási győzelmek születtek. Az olimpiai játékok azonban nem folytatódtak az ókortól szünet nélkül a napjainkig. Hogy kik voltak a legnevezetesebb ókori bajnokok, hogyan aratták sikereiket, és miért értek véget az ókori olimpiák, azt hamarosan megtudhatod. Tehát tarts akkor is velünk! (s)