Nem lazít eleget

A lányom most kezdett nyolcéves gimnáziumba járni. Ügyes, jól tanul, de aggódom, mert minden idejét a könyvek felett tölti. Visszavigyem az alapiskolába?

Jelige: Gimnázium

Minden kezdet nehéz, s főleg ebben a korban. A gimnáziumi követelmények sokkal nagyobbak, mint amihez a lánya az alapiskolában hozzászokhatott, s ugyanolyan eredmény eléréséhez sokkal több tudásra van szükség. Szinte hatványozottan nő a tananyag. Mivel ügyes és jól tanul, nyilván nem szeretné, ha rontana a jegyein, ezért tölti minden idejét a könyvek felett. A több tananyag elsajátítása több időbe telik. Ha belerázódik az új helyzetbe, várható, hogy racionálisabban tanul majd, s nem kell állandóan a könyvek felett ülnie.

Vannak gyerekek, akik egyedül nem jönnek rá arra, hogyan is lehet hatékonyan tanulni. Jó, ha segítünk nekik, s ráirányítjuk a figyelmüket arra, hogy más módon rövidebb idő alatt is képesek lehetnek befogadni ugyanannyi mennyiségű tananyagot. Ha nem tanulják meg a hatékony ismeretelsajátítást, később elveszett emberek lesznek, mert szinte belefulladnak majd a sok feladatba. Nem lesz annyi idejük, amennyire szükségük lenne ahhoz, hogy megtanulják a leckét.

Ha biztos szeretne lenni a dolgában, hogy a lányának valójában milyen képességei vannak, vigye el pszichológushoz, aki majd pontosan megállapítja, milyen képességekkel rendelkezik, mely területeken milyen eredményt képes elérni. Ha mindez nyilvánvalóvá válik, tudni fogja, milyen terhet képes elviselni, milyen eredményeket várhat el tőle.

Lehetnek az osztályban olyan társak, akik kiközösítik a gyengébb tanulókat, s ő nem szeretne azok közé besorakozni. Ezért hajlandó inkább minden idejét a tanulásnak szentelni azért, hogy ő is a kiváltságosok közé tartozzon. Ha esetleg ilyesmit észlelne, feltétlenül beszéljen az osztályfőnökkel.

Az is lehet, hogy a tanárok provokálták ki ezt a versenyszellemet, ami az osztályukban uralkodik. Lehet, hogy olyan szankciókat helyeztek kilátásba, hogy a gyerek se lát, se hall, csak tanul. Reméli, hogy így elkerülheti mindazt a kellemetlenséget, amit a tanárok felvázoltak, hogy mi is lesz azzal, aki nem ér el jó eredményeket.

Lehet, hogy a családban akadt valaki, aki lebecsmérelte a képességeit, s azt találta neki mondani, hogy te úgysem fogod győzni azt a sok tanulást, s most attól retteg, esetleg valamit nem tud eléggé alaposan, s ezért inkább többször elismétel mindent, csakhogy olyan lecke ne legyen, amit nem tanult volna meg tökéletesen. Előfordulhat, hogy még nem talált magának új barátokat az iskolában, akikkel eljárna egy kicsit kikapcsolódni. A régi osztálytársaknak más az órarendjük, időbeosztásuk, más a tananyag, amit tanulnak, már kevesebb a közös téma velük, s lassan eltávolodnak egymástól.

Az ok kiderítése nélkül nem tanácsolnám visszavinni az alapiskolába. Akkor az a hamis kép alakulna ki a lányában, hogy a kicsit is nehezebbnek tűnő feladatok elől meg kell futamodnia, ki kell kerülni azokat, s mindig a könnyebbet, a kevésbé megterhelőt kell választani.

Ám ha a pszichológus azt állapítaná meg, hogy erején felül teljesít, vagyis gyengébb képességekkel rendelkezik, s egyre nagyobb megterhelést jelent majd számára ez az iskola, akkor természetesen a gyerek érdeke is azt kívánja, vigye vissza az alapiskolába. De erre is előre készítse fel, tapintatosan magyarázza meg neki, hogy hibás volt a döntésük, amikor ezt az iskolát választották, túl nagy megterhelés a számára, ezért inkább visszamegy a régi osztálytársaihoz. Ebben az esetben tovább is úgy vezesse, irányítsa, hogy majd valamilyen szaktanintézetben tanuljon tovább. A jelenlegi kudarcnak nem kell feltétlenül kihatással lenni további életére, még nagyon jó szakember lehet belőle.