Nem hátrány, hanem előny

A megfelelő iskola kiválasztásakor rengeteg tényezőt figyelembe kell vennie: milyen híre van a kiszemelt intézménynek, milyen felkészültségű tanító nénik és bácsik oktatják, nevelik a diákokat, mennyire körülményes nap mint nap az iskolába eljuttatni a gyermeket.

Mindezen szempontok figyelembe vételén túl a szlovákiai magyar szülőnek mindenekelőtt a legfontosabb kérdést kell megválaszolnia. Mégpedig azt, hogy felvidéki magyarként milyen tanítási nyelvű alapiskolába íratja gyermekét. A szlovákiai magyar családok többségében fel sem merül a kérdés, hogy a magyar vagy a szlovák iskolát válasszák. Számukra a válasznak csak egyetlen formája létezik. Ezekben a családokban egyértelmű, hogy a magyar tannyelvű alapiskolába íratják az iskolaköteles korba lépő gyereket. Más családok esetében már gondot okoz a választás. A szlovák iskola melletti döntésüket sok minden befolyásolhatja, egyebek mellett az, ha csak az egyik szülő magyar nemzetiségű, vagy ha éppen a többségi társadalom időnként hangoztatott érveire hallgatnak, illetve ha csupán bizonyos szlovák politikusok véleményével értenek egyet. Természetesen egyéb gyakorlati szempontok is felmerülhetnek, például szórványmagyarsági helyzetben, amikor nincs a közelben magyar tannyelvű iskola, a szülők pedig meg szeretnék kímélni a gyerekeiket a hosszú beutazások okozta gyötrelmektől. A szülőket nem lehet kényszeríteni, hogy akaratuk ellen cselekedjenek, az iskolaválasztás kérdése magánügy. Természetesen a jó döntéshez a gyerek véleményét is figyelembe kellene venni, ez viszont csak a legritkább esetekben történik meg.

Nem szabad persze elfeledkezni arról sem, hogy egy kisebbségi léthelyzetben élő közösség, mint amilyen a szlovákiai magyarság, hosszú távú fennmaradása alapvetően az anyanyelvű oktatás meglététől függ. Egy nemzetiség számára a megtartó erőt elsősorban az anyanyelv jelenti. Az anyanyelv ápolásának legfőbb színtere pedig az iskola. Az a gyermek, aki magyar létére szlovák iskolába jár – nyelvészeti kutatások eredményei bizonyítják – csak nagy nehézségek árán veheti birtokba teljes egészében saját anyanyelvét, a magyar nyelvet. Nyelvtudása nagy valószínűséggel megreked az alacsonyabb szinteken. Ha nyelvileg formális helyzetben kell magyarul beszélnie, nyelvi akadályokba ütközik. Kivétel csupán abban az esetben adódhat, ha a szülő, aki annak ellenére, hogy szlovák iskolába adta magyar gyerekét, odafigyel annak anyanyelvi fejlődésére. Ez azonban, valljuk be, kevéssé valószínű. A nyelvi lemaradáson túl egyéb hátrányok is származhatnak abból, ha a magyar nemzetiségű gyerek idegen, tehát szlovák tannyelvű iskolában tanul. Mivel a szlovák iskolában aligha sajátíthat el a magyar történelemből és irodalomból ismereteket, otthon pedig általában ezeket a hiányosságokat nem pótolja be, a magyar kiselsős úgy válik kamasszá, hogy úgyszólván semmit nem fog tudni a magyar történelem nagyjairól vagy Kosztolányi Dezső verseiről. Egyéb, gyakorlatias szempontok alapján is javallott a gyermekek anyanyelven történő oktatása. Mivel a felvidéki magyar élete folyamán gyakran kényszerül arra, hogy szlovákul beszéljen, szlovák nyelven fogalmazzon meg adott esetben egy kérvényt, szükségszerűen el kell sajátítania a többségi társadalom nyelvét. A szakmai és egyéb érvényesülés feltételei között sok esetben szerepel a szlovák nyelv ismerete. Mégsem kell lemondanunk a magyar iskolákról csak azért, mert az államnyelv birtokba vétele előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik számunkra. Ha magyar szülőként a szlovák tannyelvű iskola mellett döntünk, lemondunk arról, hogy a gyerekeink több-kevesebb anyanyelvi tudatosságra tegyenek szert, és alaposan megismerjék a nemzeti hagyományaikat. Mire felnőnek, többségük csak a szlovák kultúrkörben fogja magát otthon érezni. Az a felvidéki magyar viszont, aki gyermekként anyanyelvű oktatásban részesült, és fokozatosan elsajátította a szlovák nyelvet is, szellemiekben és képességei által is sokkal gazdagabbnak érezheti magát. Két nyelvet birtokolva, két nemzet sajátosságait jól ismerve sokkal több lehetősége van, mint annak, aki csak egy kultúrkörben járatos. A kérdésnek egyebek mellett gazdasági vonatkozása is van. A Közép-Európában megtelepedő multinacionális cégeknek elsősorban olyan munkaerőre van szükségük, akik több nyelvet is beszélnek, ezenkívül jól kiismerik magukat a térség életében. A nagy nemzetközi cégeknél elsősorban annak van nagyobb esélye a munkavállalásra, aki nem csak egyoldalú ismeretekkel rendelkezik. A szlovákiai magyarok éppen ezért kulcsfontosságú szerepet tölthetnek be a térség gazdasági életében, akár munkavállalóként, akár egy céget működtető vállalkozóként. Az anyanyelvű oktatás így tehát nem a kirekesztő szemléletet erősíti, és az idegen hatásokat befogadni képtelen magatartást, hanem sokkal inkább az együttműködés szolgálatába állítódik, mely minden további cél elérésének az előfeltétele.