Money, money, money...

Pénzből pedig sosincs elég, legalábbis sokan így érzik. Érdekes, hogy nemcsak azok, akiknek tényleg kevés van, hanem a milliomos vezérigazgató vagy filmszínész is. De kiváltképp a fiatalok, a kispénzű egyetemisták, munkát kereső frissen érettségizettek, vagy épp a kevés zsebpénz miatt duzzogó alapiskolások küzdenek az örökös pénzhiánynyal. Ilyenkor sóhajtanak fel vágyakozva: Bárcsak sose találták volna fel a pénzt!

Kifakadásuk helyzetükben érthető, de gondoljunk csak bele, milyen is lenne az élet pénz nélkül. Tényleg annyira üdvözítő napokat hozna? Vegyünk például egy földművest, akinek van felesleges búzája, viszont szeretne hozzájutni egy jó könyvhöz. Keres hát valakit, akinek éppen van egy eladó, vagyis ebben az esetben inkább elcserélhető jó könyve. Csakhogy a könyvtulajdonos nem vágyik búzára, hanem inkább uborkát venne, úgyhogy kell találnia valakit, aki rendelkezik uborkával, és épp búzára van szüksége... Hát kicsit bonyolult lenne. Valószínűleg ezért is fucscsolt be annak idején a cserekereskedelem.

Tehát a megoldás, hogy örökre töröljük el a föld színéről a bankókat és az érméket, nem lenne célravezető. Bele kell nyugodnunk, hogy a pénzre szükségünk van. Csak lenne belőle egy kicsit több...

Olykor mindenkinek (és itt most nem csak a fiatalokra gondolok) rossz kedve van, elkeseredik, amiért nem tudja megvásárolni mindazt, amire vágyik, nem utazhat oda, ahova szeretne satöbbi. De vigasztalja őket az a tudat, hogy a pénz – önmagában – nem boldogít. (Ezalól talán csak Dagobert bácsi kivétel, aki számára a legnagyobb földi boldogság, ha az aranyában úszkálgathat.) A pénz mint papírcetli vagy fémdarab nem szerez örömöt, annál inkább azok dolgok, amit a papírcetlik és fémdarabok ellenében kapunk. Ezek a dolgok pedig nemcsak maradandó tárgyak lehetnek, hanem maradandó élmények is, egy jó film a moziban, egy fergeteges koncert vagy egy fordulatos focimeccs. Ez az, ami igazán boldogít. S aki ezt tudja, s nem a pénzt harácsolja, hanem a szép és felejthetetlen pillanatokat keresi az életben, az bizonyára akkor is észreveszi az életben az emlékezetes perceket, amikor éppen pénzszűkében van. Hiszen nem csak egy aranykarkötő vagy egy borsos árú könyv teheti az embert boldoggá. Van, akinek elég egy séta a nyári erdőben, vagy egy, a sokszori lapozástól már szamárfüles verseskötet, és olyan is akad, akinek az jelenti a földi mennyországot, ha teli torokból énekelhet – akár azt is, hogy „Money, money, money...“.