Mit és hogyan a diploma után?

A diploma megszerzése után hirtelen ürességet éreztem, és egyfolytában az motoszkált a fejemben, hogy elkerüljem még egy időre a biztos megélhetést és az elkötelezettséget, és kitoljam fiatalságom éveit. Szép is lenne, ha ez ilyen egyszerűen menne, de hát nem csak levegő kell az élethez, hanem bizony az ún. pénzügyi háttér is.

Miután a munkába állás elkerülhetetlen, az ember lánya elkezd azon gondolkodni, milyen munkát tudna úgy végezni, hogy az érdekelje is, és közben ne kopjon fel az álla.

Diploma – mire jó?

1. lehetőség – a környezet által logikusnak tartott és egyébként társadalmilag (néha még úgy sem) elismert diplomával szerzett tanári állás. Ha az első alapkritériumomat veszem, vagyis a szórakoztatást, egyértelműen győztes állás, hiszen egy iskolában nem lehet unatkozni, a gyerekekkel való munka alapjában véve pedig nagyon szórakoztató. Azt gondolná az ember, hogy ez bizony telitalálat, csakhogy ha a másik kritériumot vesszük, vagyis megint csak az anyagiakat, akkor ez a lehető legrosszabb döntés. A tanári kezdő fizetés nem egy leányálom, és ha ehhez még hozzávesszük az utazási költségeket, lassan annyi pénze sem marad belőle a pályakezdőnek, hogy egyen, arra pedig már gondolni sem mer szegény, hogy családot alapítson, ne adj’ isten autót, esetleg lakást vegyen.

Külföld – korántsem Kánaán

2. lehetőség – a környezet szemében nívón aluli, ám igencsak kifizetődő külföldi rabszolgamunka bevállalása.

Nem egyedülálló jelenség, amiről beszélek, nagyon sokan próbálnak szerencsét külföldön, kisebb-nagyobb sikerrel. Azok, akik ezt a formát választják, legyenek azok diplomások vagy érettségizettek, nem igazán törődnek a társadalmi megbecsüléssel, sokkal inkább szeretnék a maguk biztos családalapításra szánt hátterét megteremteni, és ebből a szempontból az sem zavaró a számukra, hogy a befogadó ország munkaadói lenézik őket, és hogy olyan munkákat végeztetnek velük, amit ők maguk meg sem csinálnának.

Diploma – újrahasznosítva, átcsoportosítva...

3. lehetőség – a munkakör megváltoztatása.

Ez a lehetőség csak azoknak nyitott, akik elég korán rájöttek, hogy iskolaügyünkben pozitív változások még jó pár évig nem mennek végbe, és éppen ebből az okból kifolyólag olyan szakot választottak, amely bizony iskolán kívül is megállja a helyét. Erre általában az informatikusoknak vagy nyelvtanároknak van lehetőségük. Falun, illetve kisebb városokban azonban még így sem várja az embert tolmácsolással, ill. számítógépes munkával kapcsolatos munkák tömkelege, így mi marad? Természetesen a főváros, a maga ingatlan-, illetve élelmiszeráraival. Vagyis a kör bezárul...

Választanunk kell

ĺgy hát nem marad más, választanunk kell: itt maradunk és életünk végéig szüleinkkel egy házban a minimális létszükségletek kielégítése mellett vígan és dalolva áttanítjuk az életet, avagy nagyszüleink és szüleink rosszallása mellett a külföldi alantas munkákat vállaljuk, nálunk csöppet sem alantasnak nevezhető pénzösszegekért, avagy rontjuk a statisztikákat, és a majdani karrier-előrelépés érdekében a fővárosba távozunk. Nos, egyik sem elítélendő, azonban hadd fejezzem ki felháborodásomat amiatt, hogy fiatalok ezreinek kell e problémák miatt családjuktól és szülőföldjüktől távol, méltatlan körülmények között élniük és dolgozniuk.

Azt gondolom, Kelet-Közép-Európa általános jelenségéről van szó, melyet csak átfogó intézkedésekkel lehet megoldani. Van mit tenni, de a cselekvés központi irányítást kíván, és ezt hiányolom a legjobban.

Addig pedig mi marad nekünk, tanárpalántáknak? Bízni kell magunkban, ki kell próbálni más szakterületeket, és reménykedni abban, hogy jól választottunk. De a döntés lehetősége szerencsére legalább a miénk.