Mióta divat a strandolás?

Bár idén elég nehezen indul az igazi nyár, mégis volt már egy-két száraz, meleg, kánikulára emlékeztető napunk. És persze, reméljük, hogy a vakáció idejére ez még csak fokozódni fog! Az emberek nagy százaléka nagy melegben leginkább a vízparton érzi jól magát. De vajon mióta szokás sütkérezni és fürdőzni? És mióta vannak egyáltalán strandok? Természetesen a strandolás divatja a tengerparti országokból származik. Állítólag az első igazi strandoló egy francia hölgy volt, mégpedig Boigne grófnő. Ő Dieppe-ben szeretett fürdőzni a tengerben. Két komornája hordozószéken vitte a hullámok közé, a grófnő pedig rendkívül élvezte a lágyan habzó tengert. A szokatlan látványosságra óriási tömeg verődött össze a parton, és azt találgatta, hogy a nemes grófnőt veszett kutya harapta-e meg, vagy más módon veszítette el józan eszét. Mindenesetre – ahogy az sok esetben lenni szokott – a kezdetben megdöbbenést keltő kísérlet divatot teremtett. Később Boigne grófnő hordozószékéből származtak az északon oly divatos tolható fürdőházikók. A világhíres német író, Johann Wolfgang Goethe fiatal korában szeretett a szabadban, folyóban fürdeni – erre idősebb korában mint ifjúkori bolondságra gondol vissza. Angliában viszont már a 18. század második felében divattá vált a tengeri fürdőzés. Az angol példa nyomán pedig 1793-ban megnyílt az első német tengeri fürdő is a Keleti-tenger partján, Heiligendammban.

És vajon nálunk mikor terjedt el ez az azóta is divatos és nagyon kellemes szokás? Az uszodákból való nagy kiúszások már 90 évvel ezelőtt is erősen divatoztak. Ezek az úszók alaposan nekivetkőztek, és követték példájukat az evezősök is. A bronzbarnára vagy akár feketére sült evezős már a múlt század nyolcvanas éveiben is ismeretes és feltűnő jelenség volt az utcákon. Ha jó lesz az idő, kövesd a példájukat, persze csak akkor, ha már lezárták a jegyeiteket a suliban. (s)