Mindenki győztes lett

Napsugár címmel a közelmúltban szavalóversenyt rendeztek a rimaszécsi magyar óvodában. Ezen a napon az éltető napsugarat a gyerekek és a szavak jelentették. A gyerekek, akik költőink alkotásaival ékeskedtek, versbe szőtt szavakkal, anyanyelvünk legragyogóbb sugaraival aranyozták be mindannyiunk szívét. A rendezvény azzal a céllal valósult meg, hogy fellendítsük a nevelési intézmények közötti együttműködést régiónkban, fejlesszük a nemzeti öntudatot, őrizzük és adjuk tovább anyanyelvünk kincseit, lehetőséget biztosítsunk a magyar anyanyelvű gyermekek tehetségének megmutatására és további kibontakoztatására, s nem utolsósorban, hogy már az óvodáskorban szerettessük meg a gyermekekkel az irodalmat. Hogy igény van ilyen és hasonló összejövetelekre, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 16 óvoda 48 versenyzője mérte össze nálunk versmondó képességeit, előadó tehetségét.

A kezdetet egy ősi népdal, a Tavaszi szél vizet áraszt jelentette magyar ruhás óvodás lányok előadásában. Szép az élet, hirdették menetelve a kis mazsorettek, akik igazi felszabadult, derűs légkört teremtettek. Ebben volt a varázs, vagy valami másban? Családias hangulatban, bátran léptek fel a versenyző óvodások. Voltak kisebbek, voltak nagyobbak, de egy sem akadt közöttük olyan, akit kérlelni kellett volna a szereplésre. Élvezettel adták elő a magyar gyermekirodalom népszerű vagy kevésbé ismert gyöngyszemeit, mintha érezték volna, hogy számunkra ennek a napnak egy gyönyörű ünneppé kell válnia. Ez sikerült is. Minden produkció egyedi, érdekes és elragadó volt. Ki lett a győztes? Mindenki. Verseny ez? Van-e így értelme? Talán magunk sem tudtuk előre, csak éreztük, hogy így kell lennie. Lehetne-e az kedvcsináló egy kicsi óvodásnál, ha nagy igyekezettel készült és nem nyert? Aligha. A mi versenyünkön a zsűri értékelése után mindannyian egyformán örültek, és elmondhatatlan boldogsággal emelték magasba a napsugaras emléklapokat. A költők, a versek, a gyermeki egyéniségek, a felkészítők munkájának seregszemléje volt ez. Érdemes hinni, hogy már óvodás korban el kell kezdeni. Érdemes akarni, segíteni, nevelni. Tenni a munkahelyünkön, amit vállaltunk, nem figyelni a visszahúzó tényezőkre, csak azt látni magunk előtt, ami erre a pályára terelt, és ezen tart bennünket. Mert nagy szükség van ránk. Igaz, hogy talán láthatatlanul, de értékeket teremtünk. (kg, ro)