Miért tanítjuk a művészeteket?

Sok vitám volt arról, hogy az irodalomtanítás ismeretközlés-e, vagy inkább művészeti nevelés. Mint minden szembeállás, ez is egyoldalúságot eredményez. Az irodalom tudomány is, a nevelés legfontosabb eszköze is. Hasznos ismereteket is közöl, pl. legtöbben a Verne-könyvekből tudjuk, hogy miként lehet óraüveggel tüzet gyújtani. Az irodalom azonban mégis elsősorban művészet: a szellem csiszolásának, a jellem és az ízlés fejlesztésének nélkülözhetetlen eszköze. Ha pedig az irodalom művészet, ezért megismerésének, tanulmányozásának egész folyamatában a művészi megismerés törvényszerűségeinek megfelelően kell megszervezni a munkát. Ez pedig azt jelenti, hogy az irodalomtanításában biztosítani kell a szépirodalmi szövegek közvetlen, hangulatos, emocionális befogadását, hogy a tanulóknak konkrét elképzelésük legyen az olvasottakról. Az alsóbb évfolyamokban (6–7. évf.) ezt a tanár néhány mondatos hangulatot teremtő bevezető elbeszélése biztosítja, míg az irodalmat időrendben tárgyaló évfolyamokban ehhez járul még az író életének rövid ismertetése. Ez természetesen az írók életéből főleg azokat a mozzanatokat idézné fel, amelyek a mű megértését közvetlen módon elősegítik. Ezekben az évfolyamokban folyó irodalomtanítás egyik igen fontos feladata még, hogy az irodalomolvasás eszközeivel elemi fokon megalapozza a tanulókban azt a szemléletet, hogy az író és kora között kölcsönhatás van. Nem gondolok itt azonban aprólékosan kortörténeti bevezetőkre, csak az irodalmi mű megértéséhez feltétlenül szükséges legjellemzőbb eseményeknek a vázolására.

Alkotófolyamat

Az irodalomtanítás legfontosabb célja: bevonni a diákot az alkotófolyamatba. Ha egy kisgyermek az érzelmeinek úgy próbál majd jelét adni, hogy erről pl. verset ír, akkor biztosak lehetünk abban, hogy eredményes az irodalomtanításunk. Aki tapasztalt már ilyet, azt nem kell meggyőzni arról, hogy az irodalom mindenekelőtt személyiségfejlesztés. Az irodalom mint művészet a szépség örömét nyújtja. Éppen ezért különösen fontos, hogy a tanulók megértsék: mi a szép, miért az, miért gyönyörködünk valamiben, és ez a tetszés miként válhat alkotó erkölcsi erővé.

Persze szükséges, hogy az irodalomtörténet – ezen belül az írók, költők életútját, működését társadalmi és történelmi körülményeit – megismerjék. Még fontosabb azonban, hogy a tanított műveket élvezni és értelmezni tudják, azokban gyönyörködhessenek. Az irodalmi alkotások üzenetével való azonosulás által átélik az erkölcsi megtisztulás felemelő érzését, hogy az iskolából kikerülve is biztos érzékkel különböztethessék meg az értékeset az értéktelentől.

Nemzetmegtartó erő

Az irodalom által anyanyelvünket tudatosan használó, szépen beszélő, választékos szókincsű ifjúságot nevelünk. Gondot kell fordítani az irodalmi szövegek emlékezetből való megtanulására és elmondására. Nemeskürty Istvánt idézve: „Nagy költőink agyukba és lelkükbe rögzített szavai, kifejezései, szófűzései, gondolatai így válnak hétköznapjaink útitársaivá és tanácsadóivá, válságos helyzetekben pedig vigasztalóivá. A magyar irodalom remekműveiben felismerhetik a nemzetmegtartó erőt is, és e felismerésből mindennapi életünkhöz erőt meríthetnek.” Az irodalomtanítás – jellegénél fogva – különösen alkalmas nemzeti sajátosságaink és hagyományaink megismertetésére, a világban lezajlott és a ma is érzékelhető (kortárs) szellemi folyamatok megismerésére, megértésére.

Kisiskoláskorban olyasmit kell megtanulni, ami mindannyiunkat végigkísér életünk végéig: el kell sajátítani az írást, az olvasást, az értelmes beszédet, sőt a helyesírás alapelemeit is.

Serdülőkorban az a fontos, hogy a gyermekek sokat és kedvvel olvassanak: nemcsak irodalomhoz kapcsolódva, hanem útleírásokra, történelmi és kalandregényeket (Verne), állattörténeteket (Gerald Durrel). Nyilvánvaló, hogy a 10–14 éves diákok sokkal eredményesebben és szívesebben tanulják a földrajzot, a biológiát, a történelmet, ha tanulmányaikat konkrét irodalmi olvasmányélményhez köthetik.

Persze folyamatosan ki kell alakítanunk a tanulókban a szépirodalmi szöveget – mint művészi, nyelvi jelrendszerek – megismerésének és elemző leírásának képességét is. A gimnáziumokban és az alapiskolákban el kell érni az alapvető irodalomelméleti fogalmak biztos elsajátítását és elismerését.