Miért hallgatott el Berzsenyi Dániel?

Berzsenyi élete nagy részét várakozással töltötte. Öt évig várta kötetének megjelenését, aztán újabb öt év telik el, amíg a kötetről megjelenik Kölcsey lesújtó bírálata. Majd a következő nyolc évben kínlódva megírja észrevételeit Kölcsey recenziójára. Berzsenyi a magány költője. Élete nagy részét Niklán, egy kis somogyi faluban töltötte, gazdálkodással. Volt kb. 1200 hold rétje és szántója, 40 hold szőlője. Napközben jó gazdához méltóan – és Berzsenyi jó gazdának tartotta magát, mint ezt meg is fogalmazta egyik Kazinczyhoz írt levelében – ezzel foglalkozott. Az irodalomra csak este, a munkák végeztével tudott időt szánni.

Tudod-e ki fedezte fel Berzsenyi titkát? Hogyan került be ez a verselgető vidéki földbirtokos a magyar irodalomba?

A falujából alig párszor mozdult ki, Pesten először 1810-ben járt, ekkor találkozott is Kölcsey Ferenccel, Vitkovics Mihállyal, Szemere Pállal.

A találkozás kölcsönös csalódást okoz. Berzsenyi nem tud mit kezdeni a szerinte németes ízlésű, gőgös pesti ifjakkal, azok meg nyers, elmaradott vidékinek látják a költőt. Nem is nagyon erőltetik a további találkozásokat.

1813-ban megjelent első kötete, amelyet a kortársak elismeréssel fogadtak, ami megnyugvást, örömet szerzett a költőnek, de hamarosan megmutatkozott, hogy nem osztatlan a lelkesedés.

Még ebben az évben jelent meg Kazinczyt és körét kigúnyoló Mondolat című pamflet, amely Berzsenyit is célba vette. Őt ez a kritika még nem érintette érzékenyen, de az 1815-ben Kölcsey és Szemere Pál tollából megjelenő Felelet a Mondolatra című írás, amelyben ugyan még burkoltan, de bírálták Berzsenyit már inkább.

Az igazi csapás 1817-ben érte, amikor a Tudományos Gyűjteményben megjelent Kölcsey bírálata Berzsenyi Dániel versei címmel. Kölcsey egy Berzsenyitől gyökeresen eltérő költőeszmény alapján bírálta őt. Berzsenyi a kritikát megalázónak, meg nem érdemeltnek érezte, személyes támadásnak fogta fel, és úgy gondolta Kölcsey bírálata mögött Kazinczy áll, elhidegült tőle ezért, levelezésük három évre teljesen meg is szakadt.

Berzsenyi első felháborodásában írt egy antirecenziót, indulatosan minden felkészülés nélkül, de ezt a Tudományos Gyűjtemény szerkesztői nem voltak hajlandóak leközölni. Berzsenyi ekkor mint költő elhallgatott, és irodalomtudományi munkálkodásba kezdett, legfőbb vágya volt, hogy méltó módon tudjon megfelelni Kölcseynek. Tudományos tevékenysége számos tanulmányban öltött testet, a legfontosabb, a Kölcseynek szóló válasz 1825-ben jelent meg: Észrevételek Kölcsey recensiójára. Ebben a művében Kölcsey eredeti bírálatának logikáját követve cáfolja annak állításait. Hogy közben Kölcsey véleménye is formálódott azt mi sem bizonyítja jobban minthogy 1836-ban Berzsenyi halálakor az Akadémián Kölcsey búcsúztatja egy engesztelő gyászbeszéddel.