Meddig lehet elmenni?

Meddig nyújtózhat az ember, ha művész? Hogyan határozhatók meg a művészet etikai, esztétikai határai? Ki határozhatja meg, honnan meddig ártó hatású a művészet? Ki hozhat ítéletet a művész felett?

Nemrégiben fejeztek be a dán ügyvédek egy három éve húzódó ügyet: 2000-ben Marco Evaristti az Eyegoblack kiállításon a dán Trapholt Múzeumban Moulinex mixereket állított ki, amelyeket vízzel töltött meg és mindegyikbe egy-egy kardhalat helyezett, és a látogatók kényére-kedvére bízta, működésbe hozzák-e a gépet. A csillei származású dán művész hiába állította a bíróságon, hogy kiállításával a világ embertelensége ellen emelte fel a hangját, amelyet szadisták, voyer-ök és moralisták laknak, és a zord világot zord eszközökkel kell szemléltetni, – az állatvédők felemelték a hangjukat, és a rendőrség felkérte a múzeum vezetőjét, húzzák ki a csatlakozóból a gépeket. Peter Meyer igazgató azonban a művészi szabadság érinthetetlenségével érvelvén nem követte a parancsot. Nemsokára azonban két mixerben halkoktél keringett: egy ötvenéves, háztartásbeli nő nyomta meg a gombot. Elindult hát a hosszan tartó bírósági tárgyalás. A múzeumnak kétezer dán koronát kellett volna fizetnie, amiért a rendőrség utasításait nem teljesítette, mivel azonban Meyer a fizetést elutasította és az ügy bíróságra került, amely nem különösen foglalkozott a művészi szabadság kérdésével. Egy elismert képzőművész érveléseit is figyelmen kívül hagyta, miszerint az állatáldozat ősi időktől fogva a művészi kifejezés szerves része. A tárgyaláson a kodani egyetem zoológusa és a Moulinex cég technikusa is részt vett, aki szerint a tizenöt ezres fordulatszámú gép az állatot egy másodperc alatt megöli. A zoológus a hal idegrendszerének megrongálásával érvelt, de mivel a halakat a halál saját életkörnyezetükben, azaz vízben érte, a bíró úgy döntött, hogy a halak humán megölése nem büntetendő, és a tárgyalás és a büntetés összegét a rendőrség és az állam állta.

Amikor világszerte emberek éheznek, sőt halnak éhen, érdemes-e két halacska sorsával foglalkoznunk? Perverz, illetve elferdült-e az a fényképész, aki haldoklókat, betegeket, halottakat fényképez, az a festőművész, aki kínzást ábrázol? Bűnös-e Evaristti, amiért Moulinex gépekben állít ki halacskákat, holott ki van írva, hogy a múzeum tárgyaihoz érni tilos? Hogy állapítható meg a határ művészet és etika, művészet és esztétika között? Mennyire tolható, csúsztatható ez a határ? A halászat menynyire tekinthető állatkínzásnak, hiszen a kifogott hal megfullad? Vagy a cél szentesíti az eszközt, és a kiállított halacskák „feleslegesen” haltak meg, nem éhségcsillapító célzattal? Hogyan beszélhet fennhangon állatszeretetről a húsevő, agresszív és háborús természetű ember?