Magyarok Amerikában

A gimnazisták nagy érdeklődéssel hallgatták Takács Józsefet, Teller Ede és társai személyes ismerősét. Szőcs Hajnalka felvételeA Magyarok Amerikában című előadásra az iskola 50 éves fennállása alkalmából szervezett rendezvénysorozat részeként került sor Az Amerika Hangja egykori főszerkesztője nagyrészt személyes ismerőseiként beszélt az atomkorszak meg a számítógépes korszak magyar származású amerikai úttörőiről, Teller Edéről, Neumann Jánosról, Vígner Jenőről, Kármán Tódorról és Szilárd Leóról. Újságírói tevékenysége során egyedül Vígner Jenővel nem készített interjút, de mindannyijukról tudott valamilyen nem mindennapi dolgot mesélni. Elmondta hogy Szilárd Leó annak idején levelet írt az amerikai elnöknek, amelyben felhívta a figyelmét arra, hogy az atomhasadást fegyverkezési célokra is fel lehet használni. Mivel azonban Szilárd akkor még nem volt annyira ismert személyiség, a levelet Albert Einsteinnel is aláíratták. A levélírót azonban kollégájának Teller Edének kellett elvinnie gépkocsin Einsteinhez, mivel Szilárd Leó a világon mindenhez értett, kivéve az autóvezetést. Az említett magyar tudósok közül Vígner Jenő az egyetlen, aki Nobel-díjat kapott, az atomkorszak egyik elindítója volt, ennek ellenére élete végéig megőrizte rendkívüli szerénységét. Egy alkalommal, amikor interjút készítettem vele, megkértem, mondja el az elmélete lényegét, mire ő körülnézett az irodámban, hol talál egy használt borítékot, amire lerajzolhatná az ábráit, pedig az íróasztalomon egy nagy rakás tiszta irodapapír volt idézte fel a nagy tudós szerénységét bizonyító egyik élményét az előadó. Amikor pedig azt kérdezte a több mint 35 éve külföldön élő tudóstól, hogyan tudta megőrizni olyan tisztának a magyar beszédét, Vigner elmondta, az éjjeliszekrényén ott áll egy Ady-kötet, amit naponta olyan természetesen használ, mint ahogyan fogat mos. A amerikai magyarok között a legszínesebb egyéniség Kármán Tódor volt, az aviatika, vagyis a repüléstechnika úttörője. Elsőként épített szélcsatornát, amivel forradalmasította a repülőgépgyártást, és az ő elméleteire épült az amerikai az orosz a japán és az angol hadsereg légiereje. A számítógép atyjaként ismert Neumann Jánosról az előadó Vigner Jenőt idézve mondta el: ha Neumann nem halt volna meg 51 évesen, ma nem Einsteint, hanem őt tartanák a 20. század legnagyobb koponyájának. Takács Neumannról is elmondott egy érdekes sztorit: A Los Alamosban lévő katonai kutatóközpontban valamilyen elméleten dolgoztak a világ legnagyobb matematikusai. Akkoriban még nem voltak számítógépek, a matematikai számításokat hatalmas táblákon vezették le. A világelső matematikusok három falon keresztül futó hatalmas táblát írtak tele, mégsem sikerült levezetniük az egyenletet. Neumann János akkor éppen nem volt ott, és amikor másnap megérkezett, a hatalmas tábla sarkában letörölt egy méternyit, és mindenki megdöbbenésére 15 perc alatt levezette az egyenletet. Teller Edétől egy interjú alkalmával Takács József megkérdezte, amikor az atombomba elkészítésén dolgoztak, nem zavarta-e őt a gondolat, hogy azt valószínűleg Európában fogják kipróbálni? Teller bevallotta, rengeteg álmatlan éjszakát okozott neki a gondolat, hogy egy olyan fegyver elkészítéséhez járul hozzá, amely esetleg az ő hazáját is megsemmisíti. Ők azonban azzal próbálták igazolni munkájukat, sietniük kell az atombomba elkészítésével, hogy megelőzzék a németeket, hiszen meg voltak róla győződve, hogy a német tudósok is képesek lennének azt elkészíteni és előbb utóbb meg is teszik. Ezt az elképzelésüket egy későbbi eset cáfolta. Amikor Európában befejeződött a II. világháború, az angolok összegyűjtötték a német tudósokat, és egy angliai kastélyba tartották elzárva őket, ahol még a lélegzetüket is lehallgatták. Aztán amikor augusztus 6. után megmutatták nekik a napilapokat, címoldalon a japánban ledobott atombombáról szóló tudósításokkal, a német tudósok nem akarták elhinni, hogy ez igaz. Azt állították, civilizált nemzet ilyen embertelenségre nem lehet képes. A nagy magyar tudósokról szóló érdekes előadást követő beszélgetésben a mai Amerikával kapcsolatos kérdésekre is válaszolt az előadó, nem titkolva Bush elnökkel és a Fehér Ház jelenlegi vezetőivel szembeni ellenszenvét. Az egyik kérdésre válaszolva kijelentette, a magyarországi sajtóban nemrég megjelent, Teller Edének tulajdonított, és a jelenlegi magyar politikai helyzettel foglalkozó levél holtbiztosra vehetően ócska hamisítvány, ilyet Teller soha le nem írt volna. Takács József nem először járt a galántai Kodály Zoltán Gimnáziumban, tavaly már tartott hasonló előadást, de most is elmondta, hogy az előadásában szereplő világhírű magyar tudósok egybehangzóan állították: azt hogy ilyen sikereket értek el, a magyar középiskolában szerzett tudásalapjuknak köszönhetik. Takács József 1929-ben született a mai Vágsellyei járásban lévő Vágfarkasdon, az érsekújvári gimnáziumba járt, ám azt a háború miatt nem fejezhette be. Azután Magyarországra költözött, gyári munkásként dolgozott, közben külsősként, valószínűleg mint egyetlen nem kommunista újságíró, dolgozott a párt lapjának, az Esti Budapestnek. Egyszer, már a kilencvenes években megkérdezték tőlem, nem szégyellem-e, hogy a párt lapjának írtam. Egyáltalán nem szégyellem, hiszen abban az időben még a klozettpapír is a párté volt, máshová egyszerűen nem lehetett írni. idézi az akkori viszonyokat Takács. Az 56-os forradalom után kikerültem Amerikába. Különféle alapítványoknál dolgoztam, be akartam utazni a világot más pénzén, mert nekem nem volt, és ez sikerült is, közbe állandóan dolgoztam a Szabad Európa rádiónak és az Amerika Hangjának. 1993-tól a nyugdíjas éveit éli, s elárulta, az utóbbi időben ahányszor átjön Európába, a Felvidéken jobban érzi magát, mint Magyarországon. Itt jobban érzi a magyar kötődést, és sokat vár az itteni fiataloktól. Értékesebb emberanyagnak tartom, mint az anya-országiakat legalábbis, egy komoly részét, akiket sikerült itt megismernem vallja az egykori amerikai rádiós.