Legyél ösztöndíjas!

Van, aki csak nyelvet akar tanulni, mások viszont szakmai fejlődésre vágynak. Sőt, olyan is van, aki kifejezetten egy bizonyos tanárhoz szeretne eljutni, mert úgy érzi, tőle tanulhatna a legtöbbet.

Szóval az ösztöndíjszerző manőver első számú szabálya, hogy semmit sem adnak ingyen. A jó eredmények mindig és mindenütt fontosak – az más kérdés, hogy nem mindenhol ugyanaz számít jó eredménynek. Ez azt jelenti, hogy a céltudatosság különösen fontos, és lehetőleg évekkel előre érdemes megtervezni, hogy milyen irányban szeretnénk elindulni. Ez komoly helyzeti előnyt fog jelenteni a többi pályázóval szemben! Persze ez azt is jelenti, hogy kifejezetten a nyelvtanulást támogató ösztöndíj meglehetősen kevés van – legalábbis olyan nyelvterületeken, amelyek nyelvét érdemes megtanulni. Kivétel talán Japán, akik adnak erre is, és érdemes is talán néhány évet a japán nyelvnek szentelnünk. Sok jó diák pályázata bukik el azon, hogy az alább felsorolt hasznos figyelmeztetéseket nem vette komolyan.

Az ösztöndíjakat három fő kategóriába sorolhatjuk. Először is vannak az állami ösztöndíjak, melyeket a fogadó ország fizet – tulajdonképpen azért, hogy ott tanuljunk. Ezek rendszerint nemcsak az ott-tartózkodás költségeit és a tandíjat fedezik, hanem még szerény zsebpénzt is biztosítanak. A második kategóriába tartoznak az egyetemi ösztöndíjak, melyeket a fogadó egyetem fizet – szintén abból a nemes és hasznos meggyőződéséből, hogy neki jó, ha nála folytatunk tanulmányokat. A harmadik csoportba tartoznak azok az ösztöndíjak, melyeket szociális vagy szakmai alapon ajánlanak fel magánszemélyek és alapítványok, szintén önzetlen és emberbaráti alapon. Ez a csoportosítás azért is fontos, mert minden kategóriát máshol, és rendszerint másképpen kell megpályázni. A fentieken kívül van még egy fontos pénzforrás, ez pedig a magyar állam, aki meg arról van meggyőződve, hogy neki az a jó, ha mi kint sok okosságot tanulunk, és azt azután hazahozzuk. Ebben lehet is valami logika. Szóval elérkezett az idő, hogy eláruljuk a pályázók kiskátéjának első aranyszabályát: mindig van valamilyen lehetőség, amiről még nem hallottál.

A második aranyszabályt is el fogjuk árulni, de ahhoz még kell némi bevezető. Minden pályázat egyik legfontosabb eleme az ajánlás. Ezt általában egy olyan tanártól, oktatótól kell beszereznünk – sőt, általában többet is! –, aki ismeri szakmai munkánkat, és ezen túlmenően személyes adottságainkkal is tisztában van valamelyest. A legjobb, ha ez a bizonyos tanár saját szakmájában megfellebbezhetetlen szaktekintély. Ettől ne ijedjünk meg, ugyanis akiben annyi intelligencia van, hogy szaktekintéllyé váljék, annyi is lesz, hogy az emberekkel kedves legyen. Tapasztalatok alapján mindig a legjobb tudósok a legrendesebbek ösztöndíjügyekben is.

A második aranyszabály tehát az, hogy egyetlen ösztöndíj nem mindig fedezi tanulmányaink költségeit, ezért sokszor több forrást is igénybe kell vennünk egyetlen megpályázott hely elfoglalásához. A leggyakrabban hivatkozott, és legtöbbek által ismert pályázati forma, az Erasmus ösztöndíj tipikusan ilyen – jól cseng, de sokszor többet kell fizetnie a hallgatónak, mint amennyit egyébként tudna. Ekkor azonban a Nagyszünet olvasói nem jönnek zavarba, hiszen tudják, hogy vannak olyan források az Agora Iroda és a SAIA honlapjain (www.saia.sk, www.agora-iroda.net), melyek őket kisegíthetik, legfeljebb kicsit hosszabban kell keresnünk. (s, he)