Láthatjuk a hangokat?

Elsőre butaságnak tűnik a kérdés, hiszen a tárgyakat látni szoktuk, a hangokat pedig hallani. De hogy látjuk-e a hangokat, az kissé furcsa feltételezés. Pedig lehet, hogy nem is olyan nagy képtelenség, mint azt elsőre gondolnánk! Mindenesetre gyorsan utánajárunk a dolognak!

Sokféle hang létezik, az egyik kellemetlen, a másik kevésbé. Gondoljunk például a zenére, ami kellemes hangok összessége, jó hallgatni, vagy egy végighúzott köröm hangjára a táblán, mely inkább azok közé a hangok közé tartozik, melyet, ha lehet, mellőzünk az életünkből. Mivel azonban ezt nem tehetjük meg, mert hogy a mindennapok részei, el kell őket viselnünk. Folyamatosan zajok vesznek bennünket körül, még akkor is, amikor úgy gondoljuk, csend van. Ha mégis jobban figyelünk, rájövünk, hogy mindig hallunk valamit. Hogy láthatjuk-e a hangokat amellett, hogy halljuk őket, a válasz igen, de nem úgy, ahogy a tárgyakat vagy egymást látjuk.

Hogy megértsd, miről beszélek, ismét szükséges néhány kísérletet elvégezni!

A szükséges kellékek ezek lesznek: egy vékony nejlonzacskó, egy nagy konzervdoboz, egy vastag befőttesgumi, papírfecnik, egy kevés kristálycukor, egy nagy kanál, egy tepsi, egy borospohár, alufólia és cérna, ragasztószalag.

Az első kísérlethez a következőt kell tenned! A nejlonzacskót vágd szét úgy, hogy egy nagyobb téglalap legyen belőle. Feszítsd szorosan a nyitott tetejű konzervdoboz vagy egy edény tetejére és rögzítsd oda befőttesgumival. Nagyobb és erősebb gumit használj, nehogy elszakadjon és megcsípje a kezed! ĺgy készítettünk egy dobot. A papírfecnikből gyúrj kis galacsinokat és dobd a dob tetejére! Kezd el ütögetni a dobot egy kanállal! Észre fogod venni, hogy a papírdarabkák ugrálni kezdenek a tetején!

Aztán nézzük a második kísérletet! A dobra még mindig szükség lesz, csak most nem papírdarabkákat, hanem egy kevés kristálycukrot kell a tetejére szórnunk. Tarts közel a dobhoz egy tepsit állítva, és erősen kezd el ütögetni egy nagy kanállal! Ha figyelmesen nézed, látni fogod, ahogy a cukordarabok táncolni kezdenek. És végül lássuk az utolsó, a harmadik kísérletet! Tégy egy borospoharat az asztalra, de ha lehet, ne anyáék legdrágább készletéből válassz ki egyet. Ezután alufóliából gyúrj egy kis labdát, ragasztószalaggal erősíts rá egy kb. 30 centis cérnaszálat. Fogd a cérnát, és a fólialabdát lógasd a pohár széléhez. Finoman kopogtasd meg a poharat egy ceruzával, s a labda ellendül tőle. A három kísérlet után már biztosan érdekel, hogy mi történik! Ha megütöd a dobot, a tepsit és a poharat, mindegyik rezeg, amikor hangot ad ki. Ezt a rezgést vibrálásnak is nevezhetjük, ez mozdítja meg a papírt, a cukrot és a fólialabdát. A vibráló tárgyak a körülöttük lévő levegőt is rezgésre késztetik. A levegő pedig elvezeti a tárgyak rezgését a füledig, vagyis zajokat hallasz. Néha az ujjaiddal is érzékelhetsz hangokat, zörejeket. Ha finoman ráteszed a kezed egy hangosan szóló rádióra vagy hifire, érezni fogod a rezgését. Most már értheted, miért mondtam azt, hogy láthatjuk a hangokat!