Különórák tévé helyett

Különóra matekból, felkészítő angolból, tánc-, és zeneórák, sport. Nem lesz ez túl sok? – aggódik a legtöbb szülő. Nos, egy friss amerikai tanulmány szerint a gyerekeknek kifejezetten jót tesz a terhelés.

A kilencéves illinoisi Bianca Oviedo roppant elfoglalt kis hölgy: iskola után heti háromszor ritmikus sportgimnasztikára jár, három órát balettozik, és fél órát zongorázik. „Ha ezek nem lennének, valószínűleg tévét nézne, vagy játszana a számítógépen” – mondta édesanyja a Newsweeknek. Ő hisz abban, hogy kislánya csak nyerhet ezekkel a különórákkal, hiszen nem csak rengeteg új dolgot tanul, de megtanul koncentrálni, és új barátokat is szerez.

Szorgalmasoké a világ

Oviedo anyuka igazát támasztja alá az amerikai Gyermekek Fejlődését Kutató Társaság által a közelmúltban publikált kutatás, amelyből kiderül: igen kevés a valóban leterhelt gyermek az Egyesült Államokban. Az 5 és 18 év közötti lurkók 40%-a semmilyen különórán nem vesz részt, egy átlagos gyerek csupán öt órát tölt egy héten külön foglalkozásokon, és csupán 3–6%-uk tölt 20 órát iskolán kívüli aktív tevékenységgel.

A legtöbb kisgyermek tehát közel sem leterhelt, legtöbbjük tévénézéssel vagy játékkal tölti a szabadidejét. Azoknak pedig, akik pedig különösen szorgalmasak, szintén jó hírrel szolgál a kutatás: ugyanis minél több, különböző típusú foglalkozáson vesznek részt, annál jobban szerepelnek az élet egyéb területein – iskolai megmérettetéseken, és a pszichológiai teszteken egyaránt.

A másik oldal

A dolgozat azonban nem ingatta meg azon szakértőket, akik a túlterhelés ellen emelték fel szavukat. Azt állítják, hogy a gyerekek valójában túlterheltebbek – és ezáltal stresszesebbek is –, mint azt a számok mutatják. „Ez egy tökéletes példa arra, hogy a kutatók rendszerint a puszta számadatokat állítják szembe az élettel – ez esetben rengeteg szülő és család tapasztalatával” – mondja William Doherty, a Minnesotai Egyetem családügyekkel foglalkozó professzora. Alvin Rosenfeld pedig, a Túlterhelt gyermek című könyv társszerzője, pedig biztos abban, hogy, „ha az emberek megfogadják a kutatók tanácsát, és még több terhet pakolnak a gyermekeikre, annak igen káros következményei lesznek.”

Dacára a számos kétkedőnek, egy biztos: az új kutatási adatok birtokában újabb lépést tehetünk afelé, hogy megértsük végre: mi a legjobb a gyerekeknek – így az írás.

Ami a legfontosabb: teljesen mindegy, mit mutatnak a számok – minden gyerek más, mindnyájan különböző habitussal, terhelhetőséggel, érdeklődési körrel bírnak. Ezt kell a szülőknek alaposan megvizsgálniuk, és a gyerek életével kapcsolatos döntései során mindig szem előtt tartaniuk. (n, o)