Kibírja egyedül három hétig?

Jelige: Nyári tábor

Ez attól függ, hogy eddig milyen tapasztalatokat szerzett a gyerek, milyen hosszú ideig volt távol szüleitől, testvéreitől. Ha például egy-két hetet már kibírt távol a családtól, akkor nyugodtan el lehet engedni akár három hétre is. Természetesen előtte vele is meg kell beszélni a dolgot, ki kell kérdezni, ő hogyan gondolja, tudja-e vállalni azt, hogy ilyen hosszú ideig távol legyen.

Ha eddig csak pár napot volt távol a családtól, de azt hősiesen kibírta, sőt jól is érezte magát mások társaságában, akkor is nyugodtan meg lehet vele beszélni a dolgot, hiszen van már elképzelése az időről, fel tudja mérni, mennyi az a három hét, s el tudja dönteni, ki szeretné-e próbálni, hogy ilyen hosszú ideig távol legyen szüleitől, testvéreitől. Ha viszont eddig nem volt módjában a gyereknek egyedül távol lennie a családtól, akkor már megfontolandó, hogy ilyen hosszú távolléttel kezdjék el a hozzászoktatást. Ha alkalmazkodó természetű a gyerek, olyan, aki bármilyen új társaságban azonnal feltalálja magát, könnyen szerez barátokat, képes jól éreznie magát nem teljesen átlátható új helyzetekben is, akkor nem okoz majd neki traumát az, ha három hétig nem találkozik legközelebbi szeretteivel.

Azonban ha ennek éppen az ellenkezője, aki viszolyog az új helyzetektől, új társaságban inkább visszahúzódó, nehezen barátkozó gyerek, akkor számára a három hét távollét felér majd a poklok poklával. Nem fogja magát jól érezni idegenek közt, honvágya lesz, képtelen lesz megoldani az adandó problémákat, a többiek kihasználhatják, sarokba szoríthatják, sok kellemetlen percet szerezhetnek neki. Ha pedig valahol e két véglet közt helyezkedik el a gyerekük, akkor úgy kell elrendezni a dolgokat, hogy szükség esetén gyorsan ott tudjanak teremni a gyerek mellett, s ha kell, akár haza is hozhassák. Arra is készítsék fel, mennyire fontos az, hogy kipróbálja, mennyit bír ki. Megpróbálja egyedül megoldani az adandó problémákat, és kipróbálja azt is, hogy meg tud-e bízni másokban.

Egy dologgal tisztában kell lenniük: a gyerek nem élheti le az életét a mama szoknyája mellett, ideje van az önállósodásnak is. Mivel önök ismerik a legjobban gyermeküket, önök a legkompetensebbek abban, hogy eldöntsék, mit tartanak jónak a számára. Mint mindenben, ebben is a legjobb az arany középút, hogy lelki megrázkódtatások nélkül élje túl a gyerek a nyár örömeit. Fontos, hogy érezze: mindig, minden helyzetben mellette állnak, a javát akarják, s mindent megtesznek azért, hogy jó gyermekkora legyen. Ha próba elé állítják, az is a javát szolgálja, lehetőséget biztosít, hogy kipróbálhassa képességeit, és lehetőségeihez képest optimálisan fejlődjön.

Fontos, hogy önök, szülők egyforma nézetet képviseljenek. Ne az legyen, hogy az egyik küldené, a másik marasztalná. Először önök ketten jussanak megegyezésre, s csak utána közöljék a csemetéjükkel, hogy milyen programot szeretnének biztosítani számára a nyári szünetben. A gyereknek éreznie kell, hogy egy emberként állnak mögötte, mindketten ugyanazt tartják jónak. ĺgy ő is könnyebben fogadja el a döntésüket, s könnyebben tud majd velük azonosulni. Egyébként is nagyobb a súlya annak, amit mindketten támogatnak, s nem ad lehetőséget a gyereknek a kibúvásra. Nem tud egyik szülőtől a másikhoz menekülni, s nem nő benne sem a bizonytalanság.

Remélem, hogy sikerül bölcs döntést hozniuk, s ha majd nyár végén felemlegetik, mi is történt, a család minden tagja boldogan emlékszik majd vissza az elmúlt időszakra.