Kell az energia és a pörgés

Matyó Anett: Apukám mindig úgy nevelt, hogy a hátrányból kell előnyt kovácsolniA szerző felvétele „Szörnyen szavaltam, anyu ötödikben azt mondta, hogy pihentessük egy kicsit a versmondást, apukám pedig minden kudarcra azt mondta, hogy nem baj”. Anettet az is feszélyezte, hogy ekkor került egy kategóriába a palásti alapiskola egy másik kitűnő szavalójával, s akkor nem látta értelmét folytatni. Nyolcadik osztályos korában folytatta a versmondást, s rögtön szépen szerepelt Ipolyságon a Sajó Sándor Szavalóversenyen. Paláston Csáky Júlia volt a felkészítő tanára, de kilencedikben már megismerkedett N. Tóth Anikóval, s Babits Húsvét előtt című versével a Tompa Mihály szavalóversenyen második lett.

Az improvizálás híve

Anett elmondta, hogy édesanyja is szavalt diákkorában, a család gyakran járt színházba, Anett tizenegy éve tanul zongorázni. „A zene és az irodalom közel áll hozzám, a festészetért nem vagyok oda. Sokan tudják, hogy szívesen és talán jól improvizálok”. N. Tóth Anikó is megerősíti, hogy Anett az improvizálás nagy híve. „A versmondásánál is így van ez, a levegővételt persze meg kell csinálni, de azon túl a pillanatnyi hangulat a meghatározó. A versenyeken érik meg a szöveg, a színpadra lépés előtti egy-két óra feszültségének a hatására” – avat be Anett. „N. Tóth Anikó tanárnő nem arról beszél, hogy hogyan kell a verset előadni, hanem mindig vesz pár sort, amivel probléma van, s háromféleképpen is elmondja, majd megkérdezi, melyiket választom. Több óra elemzés, értelmezés van mindig egy vers mögött, s ez a felkészülés legizgalmasabb része”.

A nagykaposi versmondó versenyre egy hónap fölkészülési idő volt, „én kiválasztottam néhány verset, főleg József Attila fiatalkori művei tetszettek, ezek közül került ki az Érik a fény. Rengeteget beszélgettünk a fény játékairól, olyan dolgokat ír József Attila a fényről, amiket én soha nem vettem észre. A tanárnő viszont buzdított, hogy nagy vers legyen a másik, s ez lett a Levegőt!”.

N. Tóth Anikó elmondta, annyit tudtak, hogy nem erős, férfias versmondás a cél, ahogyan általában ezt a verset mondani szokták, nem hallgatták meg a verset senkinek az előadásában, „nincs követendő példa”. Matyó Anett tavaly a nyitrai kerületi matematika olimpia C kategóriájában is első lett.

A hátrányból előny lett

„Apukám mindig úgy nevelt, hogy a hátrányból kell előnyt kovácsolni. Engem kinevettek az óvodában, hogy nem tudok ötig számolni, s azóta matematika versenyekre járok. Mindig van egy pont, amikor elhatározom, bizonyítani fogok. A matematika most már szerelem, én félig mániákus vagyok, ha egy hétig nem oldok meg példákat, minden bajom van. Hetente legalább kétszer foglalkozom a versemmel és a matematikával. Kettőtől háromig matek, háromtól négyig szavalás, be van osztva. Fejben minden reggel eltervezem, mit kell aznap csinálnom. Persze van olyan, hogy hiába van három szabad órám, semmi nem megy, aztán van olyan is, hogy este tizenegykor lefekszem, de föl kell kelnem, mert nem tudok aludni, foglalkoznom kell valamivel. Kell a pörgés” – meséli Matyó Anett, aki cserkész őrsvezető is.

Anett április másodikán megnyerte a József Attila szavalóversenyt, egész héten az április nyolcadiki iskolai József Attila megemlékezésre készült, hétvégén a palásti 9-es számú Szent György Cserkészcsapattal „cserkésztanyázott” és „éjjeli portyázott”. Hétfőn, József Attila születésnapján a komáromi Jókai Színház költészetnapi ünnepségén vett részt. „Még soha nem világított a szemembe reflektorfény, de akit akartam megláttam, körülbelül tudtam, ki hol ül, s ez nekem elég volt, aztán átadtam magam a művészetnek, s az sodort” – kommentálta a komáromi eseményeket a lány. Másnap, kedden a budapesti Nemzeti Színházban szavalhatott. A nagykaposi verseny zsűrijének tagja volt a budapesti József Attila Gimnázium irodalomtanára is, aki meghívta a nagykaposi Üveges Henriettát, a felnőtt kategória győztesét, és a kassai Havasi Pétert, a diák kategória második helyezettjét, és természetesen a győztes Matyó Anettet, a József Attila Gimnázium centenáriumi gálájára.

Bodrogi öltözőjében

„Életemben nem voltam a Nemzeti Színházban, s most rögtön a művészbejárón mehettem be, Bodrogi Gyula öltözőjében készülhettünk. Csak ámultam és bámultam. A tanárnővel együtt mászkáltunk a kulisszák mögött, hatalmas színpad, rengeteg terem. Talán először ezen a színpadon sikerült tiszta szívvel, igazi örömmel elmondani egy verset” – számolt be Anett a budapesti élményekről.