Ismerkedés a verőfényes tündérhely, Erdély meseszép kincseivel

LACZA ARANKA

Királyhágó, Farkaslaka, Szejke, Gyilkos-tó, Békás-szoros… a csodálatos Erdély megannyi gyöngyszeme. Nemcsak a természet szépsége bűvöli el az odalátogatót, hanem a magyar nemzeti történelmi és irodalmi értékek is magával ragadják.

A Felvidék 41 magyar pedagógusa is részese lehetett e lélekemelő érzéseknek, amikor 2014. szeptember 12–15-én négynapos tanulmányúton ízelítőt kapott Erdély meseszép kincseiből.

Erdélyben verőfényes napsütés fogadott bennünket. Utunkat a kalotaszegi vidék központjában, Körösfőn szakítottuk meg hosszabb időre: megnéztük az 1764-ben épült négy fiatornyos, kazettás mennyezetű református templomot, és ellátogattunk egy családi házba, ahol egy kalotaszegi, jellegzetesen harsogó színekben pompázó bútorokkal és egyéb népművészeti tárgyakkal berendezett szoba kápráztatott el minket. Késő este érkeztünk meg a székely Sóvidék központjába, a Medve-tó partján fekvő európai hírű fürdővárosba, Szovátára, ahol a Teleki Oktatási Központban kaptunk szállást.

Másnap izgalmas látnivalók sora várt ránk. Az iparművészetéről nevezetes Korondon megtekintettük Józsa János keramikus műhelyét, majd Farkaslakán Tamási Áron síremlékénél jártunk, Szejkefürdőn pedig a legnagyobb székely író, Orbán Balázs hét székely kapuval díszített síremléke előtt hajtottunk fejet. Ezután Józsa András történész vezetésével végiglátogattuk Petőfi életének utolsó helyszíneit. Először rövid sétát tettünk Székelyföld központja, Székelyudvarhely belvárosában. Székelykeresztúron a Gyárfás-kúria kertjében megkoszorúztuk Petőfi körtefáját, ahol a legenda szerint életének utolsó estéjét töltötte 1849. július 30-án, s megírta élete utolsó versét is. Segesvár felé közeledve idegenvezetőnk részletesen ismertette az 1848/49-es szabadságharc nagy csatájának egyes mozzanatait. Láttuk az egykori harcteret, Petőfi menekülésének feltételezett útvonalát és azt a helyet, amely valószínűleg a nagy költő testének nyughelye.

Az erdélyi szászok városában, Segesváron a világörökség részét képező várat jártuk körbe. A festői szépségű középkori utcák és épületek elbűvölő látványt nyújtottak. A vár legérdekesebb látványosságai a barokk stílusú Óratorony, mellette a 15. századi gótikus kolostortemplom, a várdomb tetején a 14–16. században épült ugyancsak gótikus stílusú evangélikus vártemplom, a híres Drakula-ház és a Szarvas-ház mind igazi ódon hangulatot árasztottak. A hangulatot kedvesen oldották azok a népviseletbe öltözött erdélyi fiatalok, akikkel Nagygalambfalva előtt találkoztunk, s az út közepén mutatták be nekünk az esti szüreti bálra betanult táncukat. Hatalmas élmény volt mindannyiunknak! Az est csúcspontja a felsősófalvi szüreti bál volt, ahová meghívtak minket a fiatalok.

A következő nap Székelyföld természeti kincseit fedeztük fel. Parajd a Sóvidék központja, a Kárpát-medence egyik legfontosabb sóbányahelye. Igazi turisztikai látványosság a Parajdi Sóbánya. Mi is leszálltunk a 120 m mélyen található látogatási szintre, hogy élvezhessük a sós levegő jótékony hatását, feltáruljon előttünk a bánya története, különleges világa. Ezután utunk a Keleti-Kárpátok lélegzetelállító, lenyűgöző színekben pompázó tájaira vezetett.

A Hagymás-hegységben található 1000 m-es sziklacsúcsok által övezett festői szépségű Gyilkos-tó Erdély talán leglátogatottabb helye. Az 1837-ben földcsuszamlás következtében létrejött tó különlegessége, hogy vizéből fenyőcsonkok állnak ki, az egykori völgy fenyőerdejének maradványai. A Békás-patak mentén jutottunk el Európa egyik természeti ritkaságához, a Békás-szoroshoz. Nehéz szavakat találni a monumentális sziklatömeg leírására. Az első különös sziklaképződmény az 1156 m magas Oltárkő, majd a szoros egyre szűkül. Az út mellett kétoldalt 200-300 m magas szinte függőleges sziklafalak, melynek tövében a vágtató Békás-patak szorít magának helyet. A Pokol kapuja nevű helyen valóban érezni azt a drámai csodát, amely a sziklaóriások képezte szoros elementáris ereje hatásaként tört ránk. Végigsétálva a vadregényes szurdokon elérkeztünk az ezeréves magyar határhoz, Erdély és Moldva találkozópontjához. Itt ért véget fantasztikus természetjárásunk, s Gyergyószentmiklóson keresztülutazva visszatértünk szálláshelyünkre, Szovátára.

Hazafelé tartva néhány órára megpihentünk Kolozsváron, Mátyás király és Bocskai István fejedelem szülővárosában. Rövid városnézésünk során meglátogattuk a 14. században gótikus stílusban épült Szent Mihály-székesegyházat, megnéztük a főteret uraló emlékművet, Fadrusz János monumentális Mátyás-szobrát, és felkerestük igazságos királyunk szülőházát is.

Élményekkel és vendéglátóink szeretetével bőségesen telítve búcsúztunk Erdélytől, e verőfényes tündérhelytől, de sokan éreztük, hogy ez a gyönyörűséges vidék a szebbnél szebb kincseivel visszavár minket.