Hogyan irányítsam?

A lányom 14 éves, 160 cm és 60 kiló. Most diétázik, mert állítólag valamelyik fiú az osztályban megjegyezte, mekkora a feneke. Hogyan irányítsam, hogy ne essen át a ló túloldalára? Jelige: Evés
Valószínűleg nehéz lesz meggyőzni, mert ebben a korban nagyon sokat jelent a kortársak megjegyzése, s főleg a fiúké.

A lányom 14 éves, 160 cm és 60 kiló. Most diétázik, mert állítólag valamelyik fiú az osztályban megjegyezte, mekkora a feneke. Hogyan irányítsam, hogy ne essen át a ló túloldalára? Jelige: Evés

Valószínűleg nehéz lesz meggyőzni, mert ebben a korban nagyon sokat jelent a kortársak megjegyzése, s főleg a fiúké. A lánya jól szeretné érezni magát az osztályban, szeretne menő lenni, olyan, akit megcsodálnak, s ezért valószínűleg sok mindent hajlandó megtenni. Még fogyókúrázni is. Ha soványnak szeretnék őt látni, akkor igyekszik mindent megtenni azért, hogy sovány legyen. Ő itt és most akarja magát jól érezni, most szeretne tetszeni a fiúknak. S ha nekik így nem felel meg, akkor tennie kell valamit azért, hogy a kedvükben járjon.

Érdemes rövid kitérőt tennünk a testképzavar megértéséhez. A testkép a saját testünkkel kapcsolatos élményekre, viszonyulásokra vonatkozik: hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, milyenek a saját testünkről alkotott elképzeléseink. Nem csupán a vizualitáson alapuló fogalom ez, hiszen a vakoknak is van testképük. Minden érzékszervünk érintett annak a komplex élménynek a kialakulásában, amely a saját testünk képzetét jelenti (ennyiben pontosabb megjelölés lenne a testélmény). Az anorexiás testképzavar azt jelenti, hogy a beteg soványan is kövérnek látja magát. Érdekes viszont, hogy mások alakját reálisan meg tudja ítélni. Ma már vannak olyan számítógépes módszerek, amelyek segítségével pontosan mérhető a torzítás mértéke: digitális fénykép készül a betegről, aki a számítógép segítségével a saját testképének megfelelően szélesítheti-soványíthatja a képét. A realitástól való eltérés jól megítélhető ezzel a módszerrel.

Evészavarra hajlamosíthat például a labilis személyiség, az evészavar előtti túlsúlyosság, elhízás, az érzelmi instabilitás, a negatív önértékelés, a gyermekkori negatív élmények (szexuális zaklatás, bántalmazás). Ugyancsak fontos tényező lehet a túlzott szülői gondoskodás (azt, hogy „túlzott”, nagyon nehéz megfogalmazniuk a családtagoknak, mert alapvetően pozitív, jó szándékú viselkedés a szülő részéről!), vagy a család egyéb feszültségei. A szexuális visszaélés elég gyakori, az evészavarban szenvedők egynegyedét érinti. (Ez egyébként az általános népességben sem ritka, a nők 9%-a érintett.) Mindezeken túlmenően társadalmi és kulturális hajlamosító tényezőként foghatjuk fel a karcsúságideál hatását, a teljesítménykényszert, a nőkre vonatkozó szereptúlterheléseket.

Kiváltó tényezők lehetnek azok a különböző stresszokok, amelyek koplaláshoz, a táplálékfelvétel megszorításához vezetnek. Ide tartozik a depresszió, a megterhelő életesemények (haláleset, csalódások), a nem megfelelő stresszleküzdő képességek miatt megélt kudarcok. Fontos megismerni ezeket a tényezőket, s a velük való megbirkózás módját. Sokszor azonban azt látjuk, hogy az evészavar az alapvető probléma elkerüléséhez vezet.

Betegségfenntartó tényezők lehetnek például az úgynevezett „előnyök”. Kétféle ilyen előnyt ismer a pszichológia: az elsődleges betegségelőny azt jelenti, hogy a kialakult zavar valamilyen más betegség, nehezebben elviselhető szorongás kifejlődését akadályozza meg. A lélek mélyén ilyen előny az, ha nem kell szembenéznünk azzal, hogy a szüleink esetleg elválhatnak, hanem azt látom, hogy betegségem miatt jobban egyetértenek, félreteszik konfliktusaikat. Másodlagos betegségelőnynek a konkrét „hasznot” tarthatjuk, ilyen előny lehet a munkavégzés alól való mentesülés (nem kell tanulnia, mert nagyon le van gyengülve). Ezeken túl az éhezés és az alultápláltság biológiai következményei is képesek fenntartani a betegséget, de a visszahúzódó élettől a depresszión át az iskolai nehézségekkel való szembesülésig sok tényezőnek lehet még szerepe az evészavar fenntartásában.

Jó lenne, ha a médiák a női alakok és méretek szélesebb spektrumát mutatnák be. Nem arról van szó, hogy a karcsúság rossz, hanem arról, hogy többféle, társadalmilag-esztétikailag elfogadható női alak létezik. Az iskolai egészségnevelés is szerepet vállalhat abban, hogy a fiatalok kritikusabban szemléljék ezeket az üzeneteket. A divatipar mellett a fogyókúra- és diétaipar hatása is nagy nyomást jelent a nőkre.

A megelőzés másik lehetséges célpontja: tájékoztassák lányukat az evészavarok természetéről és súlyosságáról, s arról, hogy ebben a korban visszafordíthatatlan károkat okozhat a fejlődő szervezetnek egy erős fogyókúra. Dr. Hadas Katalin pszichológus

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?