Ha ezt Vlagyimir Iljics hallaná!

Először meglátva a srácokat, inkább tippeltem volna egy amolyan N’Sync-es, semmitmondó divatfiú „bandára”, mint arra, amit aztán ők maguk elmondtak magukról. A tagok: Tóth Gábor, Soóky Ferenc, Győri Barnabás, Szabó Gyula és Péter. Fiatalok, szeretik a rockzenét, tehetségesek és nem utolsó sorban kitartók is, amire kezdő együttesként nagy szükségük van.

Elmondásuk szerint maga a zenekar 2001 februárjában alakult, eleinte négy tagból állt, később bővültek a mai ötre, mikor „befutott” hozzájuk Győri Barna billentyűs. Klasszikusnak mondható módon eleinte pinceklubokban játszottak, formálódtak. Zenéjükben igyekeznek megteremteni az egyensúlyt a hangzás és az ének között, ami első lemezük meghallgatása után elmondhatom, többé-kevésbé sikerült is nekik. Érezhetően sok, rockzenén belüli stílust ötvöznek, blues, reggae, punk, (legjobban a Hej mo! című dalban érezhető) ezek nyomai mind megtalálhatók dalaikban, hiszen rengeteg nagy zenészt és zenekart állítottak példaként maguk elé (pl. Deák Bill Blues Band), ami mellesleg teljesen érthető, nem szégyen a jobbtól tanulni. Eleinte természetesen az átvett dalok képezték repertoárjuk kb. felét, de ahogy elmondták, ez az arány ma már igencsak eltolódott, egyre több a saját szerzemény. A zenét és a szöveget is saját maguk szerzik, persze kölcsönös megegyezés, mondhatni kompromisszum után.

Galántán a Fiatalok Fóruma nevű rendezvényen szerepeltek először a nyilvánosság előtt, majd különböző rendezvények, koncertek következtek (de voltak már előzenekara a Rómeó Vérziknek is). Koncertekre inkább szünidőben van idejük, ami érthető, hiszen hárman közülük még tanulnak, évközben csak hétvégén, vagy valami fontosabb meghívás esetén lépnek fel. Sajnálatra méltó, hogy saját lakóhelyükön alig ismerik őket, állításuk szerint háttérbe szorulnak más zenei irányzatok képviselőivel szemben. A gyakorlásra azonban mindig szakítanak időt. Maga az együttes szponzorálása, főleg anyagi téren nagy probléma elé állította őket. Szponzoraik a helyi vállalkozók köréből nem akadtak, így hát minden költséget úgymond saját zsebből állnak. Itt illik még megemlíteni, hogy nagy segítségükre van mind anyagilag, mind morálisan Gábor édesapja, aki nélkül, mint elmondták, már igencsak „legatyásodtak” volna. Szintén önköltségen jelentették meg első, Jöjj velünk! című lemezüket is, amit Csóka Ferenc stúdiójában rögzítettek.

Úgy gondolják, eleinte inkább nagyobb fesztiválokon való fellépésekkel próbálják megalapozni hírnevüket, de közben persze kiadókhoz is fordulnak, terjesztik a lemezt, minél több embert meg akarnak szólítani zenéjükkel. Remélem ez sikerül is nekik, az akarat és a tudás is megvan. Fiúk, mindent bele, avagy, „hej mo”!