Gyermekkori magatartászavarok

A gyermekkori lopás erkölcsi elítélését azonban gyakran mindenki elhamarkodja. A felnőtt társadalom erkölcsi normáit egy bizonyos életkor alatt nem lehet számon kérni a gyerekektől. A szabályok megértése, az önkontroll és az erkölcsi érzék nem veleszületett tulajdonságok, hanem a személyiség fejlődése során fokozatosan alakulnak ki.

Az ártatlanság kora

Hároméves korukig gyakran előfordul a gyerekekkel, hogy elvesznek valamit, ami nem az övék. A lopás szándéka azonban távol áll, náluk még csak alakulóban van. Úgy érzik, hogy egy tárgy pusztán attól, hogy megtetszik és vágynak rá, már valamiképpen hozzájuk is tartozik. Ha tehát egy hároméves kislány haza akarja vinni a barátnője babáját, felesleges komolyan leszidni. Elegendő elmagyarázni neki, hogy az a baba a másik gyereké, nála lakik, és hiányozna neki, ha elvennénk. Meg hát neki is vannak babái otthon, és szomorú lenne, ha valaki elvinné őket. Más esetekben a lopás hátterében a gyerek önazonosság–keresése áll. Egy kisfiú elveszi a papa karóráját vagy a bátyja iránytűjét azért, mert ezek a tárgyak a másikhoz tartozás, a másikhoz hasonlítás érzését adják neki. A szeretett személyt távollétében pótolják egy kicsit. Nem a tárgy az tehát, ami igazán vonzó számára, hanem az a személy, akihez tartozik. A tárgy elvételekor erkölcsi megfontolások meg sem fordultak a fejében. A bűntudat érzésének képessége csak később alakul ki.

Amikor az iskolás gyerek lop

A hatéves gyerek már tisztában van azzal, hogy nem szabad mások dolgait eltulajdonítani. Ebben az életkorban a lelkiismeret képessége már kifejlődött: pontosan tudja, hogy ha a szülő látná a lopást, helytelenítené. Ezért az iskolás gyerek tettét mindig titkolni igyekszik. A zsákmányt általában eldugja, és ha rajtakapják, tagadni igyekszik. Mivel ebben az életkorban a gyerek már nyilvánvalóan tisztában van a magántulajdon és a lopás fogalmával, sokkal nehezebben térünk napirendre a „bűnöző“ magatartás fölött. Gyakran már csak azért sem értjük a dolgot, mert a kicsi olyasmit lop, amilye már van otthon, vagy amire semmi szüksége sincsen. A „bűntényre“ tehát semmilyen mentséget nem találnak. Akkor mégis, mi lehet az oka? Az egyik magyarázat a gyerek magányossága lehet. Talán nem érzi elég szorosnak és intimnek a kapcsolatát a szüleivel, tulajdontárgyaik magához vétele tehát a velük való kapcsolat kereséséről szól. Az is lehet, hogy társai között magányos, és azért vesz el pénzt, hogy a többi gyerek számára vonzó tárgyakhoz, menő cuccokhoz hozzájusson. Nemegyszer előfordul, hogy a közösségben perifériára szorult gyerek mindenféle ajándékokat, édességet oszt a többieknek szeretetük elnyeréséért. A kamaszok leggyakrabban vagányságból lopnak. Söröskorsót, hamutartót, utcatáblát emelnek el, hogy a többieknek lazaságukkal, bátorságukkal imponáljanak. Legtöbbször csak múló hóbortról, egy-két alkalomról van szó, de ha a fiatal olyan társaságba keverik, ahol a szabálysértés a csoporthoz tartozás fontos követelményévé válik, az egy bűnöző életút kezdetét jelentheti. Ilyen esetekben komolyan felelősségre kell vonni az enyveskezűt, és világossá kell tenni számára, hogy a bűnözésnek még a legenyhébb vagy akár csak viccből elkövetett formáit is a legszigorúbban mindenki elítéli.

Mi a teendő?

Amellett természetesen nem mehetünk el szó nélkül, ha valaki lop a környezetünkben. Tanácsos azonban a szigor és a megalázás közötti határvonalat szem előtt tartani. Nem kell a fiatallal feltétlenül úgy bánni, mintha valami főben járó bűnt követett volna el. Ha túl erősen támadjuk, visszahúzódik, bezárul, és sosem tudjuk meg, mi vezethetett a lopáshoz. Ha biztosak vagyunk benne, hogy osztálytársunk, ismerősünk ellopott valamit, meg kell mondania neki: „tudom, hogy te vetted el azt a pénzt a fiókból” vagy „tudom, hogy ez a matchbox nem a tiéd.”

Világossá kell tennünk, hogy mi a különbség a lopás és a kölcsönkérés között. Meg kell értenie mindenkinek, hogy a tulajdonostól mindig engedélyt kell kérni, mielőtt elveszünk valamit, és ha a barát vonakodik kölcsönadni valamit, akkor nem illik többször kérni. Pusztán a kérés tehát még nem jogosít fel arra, hogy más tulajdonát elvegyem, ehhez a másik beleegyezése is kell. Ha egy gyerek rendszeresen lop, a szülőknek mindenképpen el kell gondolkozniuk a lehetséges okokon. Ha a háttérben a szülői odafigyelés vagy a szeretet kifejezésre juttatásának hiánya áll, azt mielőbb pótolni kell. Ha ez valamiért nem megy olyan könnyen, vagy a lopás ennek ellenére rendszeressé válik, érdemes tanácsot kérni a gyerekpszichológustól. (sn, psz, he)