Furkósbottal Európába?

Szvák Gyula szerkesztette azt a kötetet, mely I. (Nagy) Péter történeti szerepének értékeléséhez nyújt elengedhetetlen segítséget. Rendhagyónak tekinthető könyv, mely követőkre vár. Kevéssé megszokott jelenség, hogy viszonylag régen megjelent könyvet ajánl valaki az olvasóknak. Szvák Gyula szerkesztette azt a kötetet, mely I. (Nagy) Péter uralkodását mutatja be érvek és ellenérvek segítségével.

Különböző szempontok szerint csoportosította a véleményeket, párhuzamosan tálalva a pozitív és negatív értékítéleteket. Már a cím is sejteti ezt a szerzői, szerkesztői fogást: Furkósbottal Európába? A kérdésre diákosan egyértelműen tudjuk a választ, de már első olvasatra is sejtjük, érezzük, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. A szerkesztő többet vár el az olvasótól, nemcsak olvasásra buzdít, hanem párbeszédre – a szerzőkkel és Nagy Péterrel.

Az értelmezéshez szükséges alapvető információkat és némi magyarázó megjegyzést kapunk ugyan, de a többi már erőteljesen rajtunk múlik. Épp emiatt hívjuk fel a figyelmet erre a sokatmondó kis kötetre, mely alaposan megdolgoztatja az olvasót, aki kapkodhatja fejét egyik fejezetről a másikra. Időnként az az érzése támad, hogy egy-egy találó érv vagy éppenséggel ellenérv hatására kicsúszik a lába alól a talaj. Történeti munkáknál általában konzekvens gondolatmeneten haladunk végig, együtt gondolkodunk a szerzővel, majd összegezzük magunknak az olvasottakat, s eldönthetjük, hogy miben egyezik a véleményünk, mérlegelhetjük, hogy mennyiben változtatta meg addigi felfogásunkat, mennyi új ismeretre tettünk szert.

I. Péter és Szvák Gyula együttműködésének az a hozadéka, hogy egy kis időre meginog a talaj a lábunk alatt, a történelmet a maga képlékeny voltában érezhetjük. A történelem érzékszerveink által hat, s mintegy a szó eredeti értelmében vett esztétikai kategóriává válik. Szemléletek egész sora tárul elénk, melynek eredményeképp a biztosnak hitt történeti tudatunk komoly próbának vettetik alá.

Az utolsó oldalaknál már kezdjük belátni, hogy nem is olyan könynyű megfelelni az uralkodói elvárásoknak, nem is olyan könnyű kiigazodni a történelem rejtekútjain – még retrospektív módon sem. Ez is a szembesülés, katarzis egyik módja?! Számos vitatott személyisége van a történelemnek, akikkel kapcsolatban még nem készültek ilyen kötetek. Pedig minden bizonnyal haszonnal forgathatnánk őket – diákok és tanárok egyaránt. Akkor talán azt is elhinnénk, hogy nem a történelem uralja tetteinket, hanem tetteink formálják a történelmet.

(Szvák Gyula: Furkósbottal Európába? Új Géniusz, 1989) (he)