Fórum a kistérségi oktatásról

Kiss Beáta, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége lévai alapszervezetének elnöke a szervezők nevében hangsúlyozta, nem véletlen, hogy egy nemzetiségi végvár ad otthont ennek a fórumnak, ahol nagyon nagy szükség van az együttgondolkodásra, az összefogásra.

Elmosódott az etnikai határ

Popély Árpád, a somorjai Fórum Intézet munkatársa a Lévai járásban lezajlott lakosságcserén keresztül világította meg azt a folyamatot, mely a magyarság fogyását és az értelmiség meggyengülését eredményezte, s azt is, hogy az addigi Léva feletti etnikai határ délre tolódott, sőt bizonyos vélemények szerint teljesen elmosódott, hiszen zömében vegyes lakosságú települések alakultak ki.

Lelkes Gábor, aki szintén a Fórum Intézet kutatója, az európai uniós csatlakozás utáni helyzetet vázolta. A járásban hiányoznak azok a regionális ügynökségek, amelyek a kis- és középvállalkozásokat is segítenék, s melyeket helyi kezdeményezéseken alapulva kellett volna létrehozni. A járás a civil információs hálózatba sem kapcsolódott be, sok tízmillió koronától esett el így. A 2007–2013-as operatív programokból a pénzek nem alanyi jogon járnak, amennyit megpályáznak, annyi lesz szétosztva – figyelmeztetett az előadó.

Közös stratégiára van szükség

Hajtman Béla, a lévai gimnázium igazgatója megállapította, a járásban még mindig sok a magyarság számarányához képest a magyar tanítási nyelvű középiskola, az épületek fenntartása az egyre csökkenő gyerekszám mellett nem gazdaságos, közös stratégiára van szükség. Nyolc szféráját nevezte meg az együttműködésnek, a szaktanfolyamok rendezését, minőségértékelési rendszerek térségi kritériumainak fölállítását, az alap- és középiskolák közötti visszajelzés gyakorlatát, a tanulók nyomon követését, a szülői szervezetek, iskolaszékek és az intézmények közötti együttműködést, diákönkormányzatok működését, és az intézményi önértékelések bevezetését, hosszútávon térségi adatbázisok kidolgozását, s legvégül térségi folyamatok szabályozását, tehetséggondozást, területek, feladatok megosztását. Hajtman elmondta, az iskola az önértékelés alapján előrelépett, például orvosolta a szakos tanárok hiányát, intenzívebben pályázik a segédeszközökre, és a fenntartóval is pozitív irányba mozdult el a viszony.

Regionális oktatás

Fenyő D. György, a budapesti Magyartanárok Egyesületének elnöke egy jelenleg megvalósíthatatlan, de remélhetőleg motiváló ötletet, a Közép-Európai Gimnázium tervezetét ismertette, mely a manapság oly divatos regionalitás gondolatát valósítaná meg egy iskola szintjén.

Újváry László, a lévai Reviczky Társulás vezetőségi tagja egy vonzáskörzet nélküli magyar alapiskoláról beszélt. Szavai szerint a lévai tanintézet éppen azzal veszít hoszszútávon, amivel rövidtávon nyer, hogy az ő hatására is megszűnnek a térség kisiskolái, hiszen azok a falvak, ahol nincs iskola, nincsen tanító, a lassú sorvadás útjára lépnek. „A városban a magyar iskola legyen a legjobb!” – jelentette ki Újváry.

Beteg a rendszer

Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója is elmondta, ne az legyen egy tanintézmény fő vagy egyetlen vonzereje, hogy magyar, hanem az, hogy jó színvonalú az oktatás. Szerinte jelenleg beteg a rendszer, hiszen a Pisa-mérések alapján is kimondható, drágán gyenge minőséget produkál a jelenlegi oktatás.

Lendvay Tibor egy területileg nehezen meghatározható régió, az Ipoly-mente oktatásáról beszélt, s megállapította, a tragédia az, hogy a szülők nem az oktatás színvonala alapján választanak iskolát, de kényelmi, vagy érzelmi szempontok alapján. Hiányoznak az ezzel a régióval foglalkozó intézmények, civil szervezetek, nincsenek helyi stratégiák.