Ezek a mai fiatalok…

Ha az utcára igaz volt, akkor a tömegközlekedési eszközökre még inkább igaz, hogy sohasem lehetünk rajtuk egyedül. Még ha valamilyen késő esti vagy kora hajnali órában szállsz is fel, akkor sem túl valószínű, hogy te leszel az egyetlen utas, hát még csúcsidőben... ĺgy tehát itt is be kell tartani bizonyos írott vagy íratlan szabályokat.

Nagy különbség van közlekedés szempontjából a főváros és a vidéki nagyvárosok vagy netán egy-egy falu között. Vidéken bármilyen nagy is a forgalom, akkor sincs akkora tömeg, illetve dugó, mint a Pozsonyban. A közlekedés illemtana azonban mindenhol ugyanolyan.

Nos, tehát állsz a megállóban és várod a buszt, villamost, trolit. Nyugalom! Felesleges türelmetlenkedni, káromkodni, a busz attól nem jön előbb, sőt... Ha a megálló felé közeledve már messziről látod a járművedet, akkor döntsd el, hogy van-e kedved rohanni. Ha úgy döntesz, hogy el akarod érni a buszt, akkor is figyelj arra, hogy futás közben ne lökj fel, ne sodorj el másokat!

Ha megérkezik a megállóba az a jármű, amire vársz, akkor természetesen fel kell szállni. Előfordulhat azonban, hogy annyian vannak, hogy nem, vagy csak nehezen férsz fel. Ilyenkor el kell döntened, hogy van-e kedved a tömegben nyomorogni, vagy inkább megvárod a következőt. Persze, ez sokszor nem kedv kérdése, hiszen lehet, hogy nagyon sietsz, illetve azt is mérlegelni kell, hogy elképzelhető, sőt nagyon is valószínű, hogy a következő buszon legalább ilyen sokan lesznek. A sorbanállásnak is megvannak az íratlan szabályai. Dunaszerdahelyen az autóbusz-megállón például az emberek képtelenek felfogni, hogy ha nyomakodva, csordaként nyomulnak a buszhoz, sokkal később szállhatnak fel, mintha sorban állnának. De hát remélhetőleg ez csak Dunaszerdahelyen van így.

A buszra felszállva természetesen nem kell köszönni az idegeneknek. Ha nagy a zsúfoltság, nem segít, ha durván szólsz a körülötted állókhoz („Minek áll oda?“, „Menjen már arrébb!“, „Álljon már beljebb!“) és lökdösöd őket. Csak azt éred el vele, hogy rossz hangulat lesz a buszon, és mindenki téged fog szidni. Sokkal célravezetőbb, ha udvariasan szólsz: „Legyen szíves beljebb menni!“, „Szabad lesz?“, „Megengedi?“.

Ha hosszú ideig utazol, akkor elég kényelmetlen végigállni az utat. Ha van sok szabad ülőhely, akkor nyugodtan ülj le. Távolsági buszon, illetve vonaton illik megkérdezni azt az embert, aki mellé le akarsz ülni, hogy szabad-e a hely. Ha helyi járaton akarsz leülni, akkor először nézz körül, hogy nincsen-e a közeledben idős ember. Az öregek jobban rászorulnak arra, hogy leüljenek, mert nehezen tudnak állni és mozogni. Lehet, hogy te is nagyon fáradt vagy, de gondolj arra, hogy ha idős leszel, neked is milyen jólesik majd, ha valaki átadja a helyét. Ha már ülsz, és látsz felszállni egy nénit vagy bácsit, akkor állj fel, és add át neki az ülést! Ugyanez illik akkor is, ha egy olyan nő száll fel, aki gyermeket vár vagy kisgyereket tart az ölében. Ne mérgelődj ezekben az esetekben, hanem légy tisztelettudó! Senki sem azért utazik ilyenkor, hogy téged bosszantson. Ha udvarias vagy, akkor elkerülheted az olyanfajta hőzöngéseket, mint „Ezek a mai fiatalok, milyen illetlenek! Bezzeg az én időmben!“ stb. Elég nagy udvariatlanságra vall, ha valaki mereven bámul kifelé az ablakon csak azért, hogy ne kelljen a mellette rogyadozó nénit észrevennie.

Ha egy járműre felszálltál, akkor onnan előbb-utóbb le is akarsz szállni. Ha az utazás során belülre kerültél, és az ajtót nem is lehet látni az előtted álló embertömegtől, akkor sem kell megijedni vagy türelmetlenkedni. Udvariasan kérj meg valakit, hogy jelezzen neked, ebből már tudni fogják, hogy le akarsz szállni. Jó esetben – amint nyílik az ajtó – félre is fognak húzódni, de ha nem így történik, akkor se mordulj rájuk agresszívan, hanem illemtudóan kérd meg őket, hogy engedjenek leszállni.

Ha kedves és udvarias vagy, hidd el, a többiek is hasonlóan fognak veled viselkedni. Meg fognak döbbenni az emberek, ha a durvaságukra megértő kedvességgel válaszolsz. Te mindenesetre jobban fogod magad érezni, ha nem hasonló modorban reagálsz. Ilyen apró trükkökkel, figyelmességekkel kellemesebbé teheted a saját utazásodat és másokét is. Hidd el, megéri! (s, he)