Európa tetején a selyések

1911 m-es csúcs, 45 km-es pályarendszer, 350 km sízés 5 nap alatt. Nos, ez mind része volt a Selye János Gimnázium rendhagyó sítúrájának, melynek helyszínéül ezúttal az ausztriai Alpok szolgáltak. A gimnázium 2. C osztálya néhány másik diákkal és a síoktatókkal a szlovák–osztrák határ felé vette az irányt. Hét óra elteltével már a ledenitzeni szálláshelyükön készülődtek a másnapi „éles bevetésre”. Volt is mire készülődni, hiszen a több kilométeres pályák igencsak fárasztóak még a tapasztaltabb síelők számára is. A kora reggeltől késő estig tartó síelések a kezdőket is hamar hozzászoktatták a pályák meredek lejtőihez, s a sífelvonók gyorsaságához.

„Igazán megérte a Gerlitzen-síközpontot választanunk, hiszen így ötször többet síelnek kilométerben a diákok, s mivel a pályákon nincs jég, kevésbé baleset?veszélyesek” – jegyezte meg Gyurenka István tanár, a kirándulás főszervezője.

A fáradságos nap levezetéseként az estéket nagyrészt beszélgetéssel, szórakozással töltötte a jól összeszokott társaság. Az idei síkirándulás sikerein felbuzdulva, a tanárok hangot adtak elképzelésüknek, hogy igyekeznek hagyományt teremteni az ausztriai úttal. Hogy ez a diákságnak sem volna ellenére, szemléltessék következő soraik: „Megmondom őszintén, én nem a síelés vagy a társaság miatt éreztem magam fantasztikusan. A táj kápráztatott el legjobban. Ahogy körülnéz az ember 1911 m magasságban, látja maga alatt a felhőket, beszippantja a friss hegyi levegő illatát, és érzi, ahogy a légutai kitisztulnak, az ereibe beáramlik a friss oxigén és eltölti minden porcikáját. Nekiindul a hegyoldalnak, a szél csak süvít a füle mellett. Most nincs senki és semmi. Minden eltűnik, kitisztul a fej, nincsenek gondolatok, csak te vagy, a síléc a lábadon, és aszemléled a gyönyörű tájat.”

A cikket Kovács Orsolya és Horváth Rebeka írta, akik a Selye János Gimnázium diákjai.