Dicsőség a legyőzöttnek, éljen a győztes: selyés sikerek Budapesten

ELEK JÓZSEF

A nagy háború centenáriumának évében vagyunk, nem csoda, hogy a Kárpát-medence legnagyobb történelmi vetélkedőjének is az első világégés volt a témája. A Rákóczi Szövetség által indított Gloria Victis verseny 1996 óta minden év október 23-án rendezik meg a Műegyetem épületében. Idén négy csapat is bejutott az első, levelezős forduló után a középdöntőbe, így egy kisebb expedíciós haderőre emlékeztetett a Selye János Gimnázium csoportja, amikor csomagjainkkal felszálltunk a buszra.

Az utasok homlokukat ráncolva nézték, ahogy Adouki Flóra Anna, Sánta Norbert, Bozsaky Gábor, Fiala Tamás, Nagy Bence Attila, Tarics Árpád, Gyarmati Vince, Répás Balázs, Hostomská Fanni, Elek Fanni Mária, Fodor Kata és Kis Kata Zsófia hosszan, egyes sorban a fedélzetre lépett. A csapat utóvédje Fehér Ákos volt, aki az esszéíró-pályázatban volt érintett.

A háromnapos program egy színdarab megtekintésével kezdődött, a verseny résztvevői a Nemzeti Színházban egy első világháborús színdarabot néztek meg. Ha valaki úgy gondolta, időpocsékolás, hiszen kellően felkészült a témából, biztosan tévedett. Molnár Ferenc két művéből alkottak egyet a kedd esti előadáson. A Fekete ég a frontkatonák életéről, érzéseiről szólt, a Fehér felhő az elesett huszárok és gyermekeik találkozását mutatta be melodramatikus stílusban. Egy biztos: nemcsak érzelmileg volt a közönségre hatással a mű, hanem beszédesebb volt, mint három történelemóra.

Ezen az estén az is kiderült, hogy két diákunk az esszéíró-pályázaton szépen szerepelt: Sánta Norbert munkájáért (Dédnagyapám családjának sorsa a kitelepítések idején 1946-tól 1950-ig) dicséretet kapott, Fehér Ákos pedig a zsűri különdíját nyerte el A történelemből nincs kiút – Magyar sors Csehszlovákiában 1945–1948 című munkájával.

A másnapi középdöntő írásbeli kemény körülmények között zajlott. Talán a kinti télies hideg és a viharos szél jelezte előre, hogy alaposan megtizedeli csapatunkat a verseny. Ennek ellenére a Sánta Norbert–Bozsaky Gábor–Adouki Flóra Anna-trió bejutott a szűk tízes döntőbe. Azért is nagy eredmény ez, mert rajtunk kívül csak két csapat mondhatja el magáról, hogy határon túli magyar iskolaként vitte véghez ezt a bravúrt. A nagydöntő számunkra legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor Bozsaky Gábor Ferenc Józsefként érvelt a háború kitörése mellett, s hiába érvelt a nagyberegi csapat Tisza Istvánja a támadás ellen, királyunk „mindent meggondolt és mindent megfontolt” a közönség szimpátiájával kísérve.

A vetélkedő végére az egyetlen talpon maradt selyés csapatnak sikerült az 5. helyre felverekednie magát, ezzel jogot nyert arra, hogy a jövő év tavaszán részt vegyen a Rákóczi Szövetség által szervezett lengyelországi jutalomkiránduláson.

A szerző a Selye János Gimnázium történelemtanára