Boldogságunk záloga

Na de mi az, ami bennünket, embereket igazán boldoggá tesz? Talán a pénz, a hírnév, a karrier? Nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás. Talán az alkohol, drogok? Esetleg addig, amíg a mámor tart. Ám visszatérve a gyorsan jött boldogságból, a valóság még keserűbbnek látszik. Nap mint nap hallani arról, hogy gyermekek szöknek el otthonról vagy öngyilkosságot követnek el csak azért, hogy szüleik tudtára adják: ők is léteznek. Mi van azokkal az emberekkel, akik felnőtt fejjel teszik ugyanezt? Jobb megoldás híján a halálba menekülnek.

Ennyit ér nekik az életük?

Akkor mennyit érhet számukra a másoké? Ma már nagyon kevés fedél alatt búvik meg az igazi családi légkör. Nincsenek közös beszélgetések, programok. Rohan a világ, s vele együtt rohanunk mi is. Fáradtan, feszülten érünk haza és ahelyett, hogy a családi fészek melege fogadna, teljesen más zúdul ránk a szobába érve. Veszekszünk. A végén már mindegy hogy miért kezdődött el a vita, a lényeg csupán annyi, hogy nekünk legyen igazunk. És különben is, minket mindenki hagyjon békén, mert nehéz napunk volt, fáradtak vagyunk, nyugalomra és csendre vágyunk. Vannak annál fontosabb teendőink, minthogy meghallgassuk saját családtagunkat. Ilyenek vagyunk mi, emberek. Talán divatját múlta a család, a szeretet?

Ciki az érzelem?

Nem hiszem. Mégis, rideg a világ. Mi tesszük azzá. Mindent a stresszre, az élet nehézségeire fogunk. Ennél jobb kifogást nem is találhatnánk. Az ember hiszi, hogy vannak csodák. Küzdeni kell mindenért. Az életért, a célokért, a szeretetért. Csak ez az élet ne leckéztetne meg minket annyiszor, és ne rakná telis-tele utunkat kisebb-nagyobb bökkenőkkel. Csalódunk, majd újra és újra próbálkozunk az akadályok leküzdésével. Irigyek vagyunk még a hozzánk közel álló emberekre is. Ennek ellenére szükségünk van barátokra, igaz társakra. Olyan emberekre, akik sokat jelentenek nekünk és mi is fontosak vagyunk számukra. Szükségünk van bizalomra, érzésekre, bármennyire is félünk tőlük néha. Szeretném hinni azt is, hogy minden ember saját boldogságának kovácsa, de nap mint nap bebizonyosodik számomra, hogy létezik a sors, ami sokszor nehezen leküzdhető akadályokat gördít elénk. Ám mindent meg kell oldani, mert ezek a kihívások visznek bennünket előre.