Bátorítsuk a szégyenlős gyereket!

Ha gyakran felteszi ezt a kérdést, ne feledje, hogy nem ön az egyedüli, akit ez foglalkoztat. Legalább a szülők negyedét gyötri ugyanez a probléma. A kevésbé nyitott kisgyerek a felnőttek közelségében elbújik, a gyerekek között meg inkább elkülönülve, egyedül játszik, távol a zsivajtól, zűrzavartól. Ha szólnak neki, hogy ideje hazaindulni, ellenkezés nélkül kezd el szedelőzködni, ha azt mondják, hogy ne fusson, elcsendesedik, majd szófogadóan leül. Néha elmerengve a távolba bámul vagy hallgatózik a felnőttek között. Esetenként gondolataiba merül, de közben árgus szemekkel követi a körülötte történő eseményeket, és igazoltan szolgált rá a „mama kedvence” elnevezésre.

Karakterek

A velünk született tulajdonságaink születésünktől öregkorunkig kísérnek bennünket. Az egyik legjellemzőbb a visszafogottság vagy annak teljes hiánya. A visszafogott gyermek legtöbbször „konzervatív” – flegmatikus vagy „érzékeny” – melankolikus. A visszahúzódó jellem születésük első napjától kifejezésre jut, érzékenyen, óvatosan, valamint határozatlanul reagálnak minden dologra, amivel találkoznak. Ezek a kicsik hajlamosak ódzkodni az ismeretlenekkel való találkozásoktól.

Jelentős fontossággal bír számukra a személyes tér, ahol egyedül tudnak lenni. Ezek a gyerekek a felnőttektől megértést és támogatást, nem pedig szánalmat várnak. A veleszületett szégyenlősségük épp elég nehézséget okoz nekik. Ha a gyerek flegmatikus, akkor a jövőben a hozzá igazán közel álló személyek és barátok számíthatnak a védelmére. Nagyon magabiztos személlyé válnak. Ha melankolikus, nagyon kedves barát lesz belőle, de mint ahogy kutatásokból kiderült, hajlamos lesz az áldozathozatalra, a hősies megnyilatkozásokra.

Szófogadás

Mint tudjuk, a gyerekek nagyon kíváncsiak. Ha egyszer megértik, hogy a felnőttek miként működnek, akkor ha el akarnak érni náluk valamit, természetesen kihasználják ezt a tudást. A szófogadás álarca mögött egy játékra, egy állatkerti látogatásra való vágy húzódhat meg.

A kicsi sikeresen fogja manipulálni szüleit, akik elveszítik felette a kontrollt. Hogy ez ne történhessen meg, oda kell figyelni a gyermekre. A gyerek passzivitása mögött másfelől egyszerű lustaság is rejtőzhet. Annál a gyermeknél, aki körül sok felnőtt sürgölődik, nem alakul ki a kötelezettség érzete. Ha a csemete azt érzi, hogy „a világ körülötte forog”, nem tanul meg önállóan felöltözni, és olyan feladatokat elvégezni, amelyek a vele egykorú gyerekek számára természetesek. ĺgy nem tanulja meg azokat az alapvető dolgokat, amelyek a fejlődését segítik, mivel hozzászokik ahhoz, hogy mások végzik el helyette a dolgokat és tulajdonképpen „kiskirállyá” növi ki magát.

Komplexusok

A szégyenlőség a gyereknél mindig alacsony önértékeléssel párosul. „Nem fog sikerülni”, ez az a mondat, amely védőpajzsul szolgál számára az érzelmi sikertelenség ellen. A megnyugtató mondat mögött nehezen palástolható félelem bújik meg. Ha egy erőszakosabb társa elveszi a szégyenlős gyerek kezéből a játékot, az rögtön átengedi neki. Ismeretlen helyzetben a megrémült apróság szorosabban öleli át plüssállatkáját, menekülést keres a zajtól, emberektől, vagy az utcán játszó gyerekektől. Ebben a pillanatban a szeme szorongásról árulkodik, vállai meggörnyednek, tudat alatti szenvedéséről sűrű levegővétele is árulkodik.

Kritizálás

Hétéves korukig a gyerekek álmaik és érzelmeik világában élnek, nem ismerik az „ésszerűséget”. Arra kell törekedni, hogy elmagyarázzuk nekik: nincs okuk félni. Az ilyen kicsikben erősebb a felelősségtudat, s nehezen alkalmazkodnak az új szituációhoz. Mielőtt egy ilyen gyermeket szeretnénk megtanítani bármire, teremtsünk nyugodt légkört, hogy feloldódhasson. A sértő kifejezéseket pedig teljesen iktassuk ki szótárukból (ügyefogyott, gyáva kukac, buta). A beszélgetést pedig mindig dicsérettel kezdjük! (al)