Aki nem képezi magát, lemarad

Nem csupán arról van szó, hogy a műveltség tartalma változik, hanem arról is, hogy a tanulás, a folyamatos önképzés az emberi élet természetes tartozékává, elengedhetetlen szükségletévé válik. Aki nem tanul, nem képezi magát, menthetetlenül lemarad.

A tömegkommunikációs eszközök mellett egyáltalában nem lehet kisebb jelentősége a könyveknek, az olvasásnak, sőt szerepük – minden technikai fejlődés ellenére – bizonyos vonatkozásban egyre nő. Ha ugyanis az egyén ma már képtelen az összes ismeretek befogadására, még inkább szükség van a „kollektív memóriára”, amelyet jelentős részben a könyvek tárolnak.

Tantárgyi ismeretanyag

Egyrészt a könyv az írott betű szeretetére neveli a diákokat, másrészt a tehetséggondozás fontos eleme is. Miként feladatának elengedhetetlen feltétele a könyvtár ismerete, használata. A könyvtárban együtt találja meg azt az ismeretanyagot, amelyet az órai oktatás során elkülönülve tantárgyi ismeretanyagként ismernek meg a tanulók. Az olvasás nemcsak az egyre növekvő szabad idő kulturált felhasználásának egyik módja, hanem új, korszerű tanulási rendszer. Meg kell szűnnie a tankönyv egyeduralmának. Nem elégedhetünk meg többé a tankönyv szövegének, a leckének puszta bemagolásával. Ehelyett arra van elsősorban szükség, hogy a tankönyvben foglaltak megtanulásán kívül a tananyaghoz kapcsolódó más könyveket és folyóiratokat is olvasson a tanuló. Alapvető követelmény, hogy a pedagógusok jól ismerjék azokat a könyveket, melyek tartalmukkal, feldolgozási módjukkal, illetve módjuknál fogva alkalmasak arra, hogy az oktató-nevelő munka folyamatában felhasználjuk, a tanulók kezébe adjuk őket.

Kutatásmódszertan

A könyvtárral kapcsolatos ismereteket el kell sajátítani az iskolában. A könyvtáros tanár feladata sokkal több, mint egy közkönyvtár könyvtárosáé: vállalnia kell a diákokkal való személyes foglalkozást, a tehetséggondozást. Talán a könyvtáros tanár feladata lenne az alapiskolában megtartani az erre alkalmas gyerekekkel a kutatásmódszertant. A leendő humán (vagy reál) területen kutató tudósok pályára állását, első sikereit itt alapozhatnák meg. A könyvtárosnak az iskola nevelőmunkájában az a feladata, hogy a testületnek, az egyes pedagógusoknak az önálló ismeretszerzési készség kialakítására irányuló munkáját a könyvtárban segítse, kiegészítse.

A könyvtáros véleménye komolyan befolyásolhatja az iskola nevelési célkitűzéseinek megfogalmazását, illetve az oktató-nevelő munka értékelését. Az irodalompropaganda érdekében a lehetőséghez képest mozgalmas életet kell a könyvtárban kialakítania, s ebben a pedagógusok közreműködésére is számíthat. A tanulók bevonása a könyvtári munka némelyikében nemcsak a gyerekeket aktivizálja, hanem könnyebbíti is a könyvtáros munkáját. A rendezvények: író-olvasó találkozók, könyvviták, irodalmi estek, szavalóversenyek, vetélkedők stb., a szakkörök, a propaganda egyéb formái azonban már tekintélyes időt és energiát vesznek igénybe. A könyvtáros munkáját úgy kell felfogni, hogy az iskolai könyvtár használata valóban a könyvtárhasználat iskolája legyen.

A KÖNYVTÁROS GYAKORLATI FELADATAI

A könyvtáros a könyvtárt rendben tartja – a könnyű tájékoztatást biztosítja.

A pedagógusokat és a tanulókat tájékoztatja az újonnan megjelent, illetve beszerzett könyvekről.

A könyvtárat rendszeresen, meghatározott időben nyitva tartja, a kölcsönzés időtartamát pontosan betartja.

A pedagógusokat tájékoztatja a tanulók olvasásáról. Főként az osztályfőnökökkel kell szoros kapcsolatot tartania.