A tűzgyújtás fortélyai

Talán nem mondunk nagyot, ha azt állítjuk: aki megtanul gyufa és öngyújtó nélkül tüzet gyújtani, az megtanulta a legfontosabbat a túléléshez. Tűzgyújtás nélkül ugyanis nincs se meleg, se főtt étel, se emberi történelem!

Biztosan láttad már néha a tévében, milyen módszerrel csiholnak tüzet két bot segítségével a természeti népek. Nos, nem könnyű munka, és elsőre biztosan nem is fog sikerülni, de ne add fel! Ha egyszer sikerül, nagyon büszke leszel rá! És joggal! Fontos tudás került a birtokodba!

Két fadarabra lesz ehhez szükség. (A legjobbak: nyír, fűz, mogyoró, hárs.) Az egyik lesz a talp: ez legyen kb. 40 cm hosszú és széles, hogy faragni tudj bele egy ék alakú vájatot. Ebben a vájatban kell majd forgatni a pálcát, amely akkora hőt termel majd a dörzsölés révén, hogy a fahamu fölforrósodik, és füstölni kezd. A pálca legyen vékony, kb. 1 cm átmérőjű, és kb. 60 cm hosszú. Ezenkívül készíts még elő egy kis labdacsot finom szálú, teljesen száraz anyagokból (száraz fű, szalma például)!

Helyezd el a talpat a földön, ülj mellé, és az egyik lábfejeddel szorítsd a földhöz, hogy egy helyben maradjon! A vájatba helyezz el egy kicsi kéregdarabot! A pálcát a felső végénél fogd a két tenyered közé, és kezdd el gyorsan forgatni a vájatban! Mintha bele akarnád fúrni a pálcát a talpba!

Ha elég gyorsan és kellő nyomóerővel forgatod a pálcát, a fa előbb-utóbb füstölni kezd. Ám ekkor nem szabad abbahagyni a forgatást, sőt! Most húzz csak igazán bele!

Ha a vájat teli van már füstölgő porral, emeld fel a talpat, és finoman kotord ki belőle a port egy kupacba! Legyezgesd finoman a kezeddel addig, míg vörösen izzani nem kezd!

Ekkor jöhet az előre kikészített labdacsunk! Az izzó faszenet tedd bele a labdacsba, és fújással igyekezz tüzet éleszteni belőle! Hogy milyen erősen kell fújni, azt magadnak kell kitapasztalnod! Egy kis gyakorlás után azonban hamar ráérzel, és meggyullad a labdacs! Azaz: tüzet gyújtottál a semmiből! Gratulálunk! (sn)