A szülők megoldják?

„Általában csak este tudom meg, hol töltötték a délutánt a gyerekek. Fél ötig dolgozom, a férjem pedig néha csak hét után ér haza” – mondja Dávid Tamara, egy tizenegy és egy tizenhárom éves fiú édesanyja. Mindkét gyereknek van lakáskulcsa, ám a szülők hiába telefonálnak haza a délután folyamán, ritkán találják otthon a fiúkat. Édesanyjuk úgy tudja, a két gyerek egy közeli bevásárlóközpontban szeret lófrálni, ahol hasonló korú osztálytársaikkal múlatják az időt.

„Télen kevesebb a kulcsos gyerek a lakótelepen, ám mihelyt kitavaszodik, szinte ellepik a parki padokat és a focipálya környékét. A kapukat rég tönkretették, csimpaszkodtak rajtuk, aztán kidőlt az egész. Úgy látom, nem is hiányzik nekik a foci, inkább csak üldögélnek, és persze szemetelnek” – meséli egy nyugdíjas hölgy, akit a srácok rendre „leszorítanak” kedvenc padjáról. Mihalics Péterné gyakran lát olyan gyerekeket, akik a leckéjüket is a parki padon ülve írják, és csak hét után indulnak hazafelé.

Borek Éva, egy tizenöt éves lány édesanyja azért vásárolt mobiltelefont lányának, hogy bármikor ellenőrizni tudja őt. „Ha zenét vagy hangokat hallok a háttérben, már tudom, hogy cukrászdában ül a barátnőivel, vagy a ruházati boltokban nézelődnek. Igyekszem rászoktatni őt arra, hogy előbb a házi feladatot készítse el, és inkább estefelé menjen el otthonról, ám ebben a korban ez nehéz dolog” – állítja az édesanya, aki szerint a tizenévesek nem a tévéből, hanem egymástól tanulják a legtöbb roszszat. A lány barátnői ritkán járnak fel Borekék lakásába, ezért a szülők csak felületesen ismerik őket. (juk)