A pozsonyi magyar orvostanhallgatók XX. Tudományos Beszélgetése

A Selye János Klub (SEJK) 1990-ben a Comenius Egyetem akkori medikushallgatói alapították. Az alapítók célja olyan közösség létrehozása volt, amely összefogja a Pozsonyban tanuló magyar orvostanhallgatókat.

A SEJK immár 27 éve számos rendezvényt szervez tagjainak, hozzájárulva a szakmai fejlődésükhöz az iskola falain kívül is. A klub jelenlegi elnöke, Žiaček Noémi negyedéves orvostanhallgató szervezi és irányítja a medikusklub életét.

Klubtevékenységünk szerteágazó: nyári gyakorlaton veszünk részt Budapesten, nemzetközi konferenciákra látogatunk el – jártunk már a horvátországi Eszék és a franciaországi Grenoble városában, melyek a Summer School on Stress konferenciának adtak otthont. Azon klubtagok, akik szimpatizálnak a gyermekgyógyászattal, a Teddy maci program keretében ellátogathatnak óvodákba, játékos-ismeretterjesztő délelőttöt tartva az óvodásoknak az egészségről és az emberi test rejtelmeiről.

A legkedveltebb programjaink egyike az úgynevezett TudBesz (Tudományos Beszélgetés). Elismert szakemberek érkeznek hozzánk orvosi témájú előadást tartani a szakterületükhöz kapcsolódó témában. Az esemény főként azért közkedvelt, mert a klubtagoknak lehetőségük van személyes kapcsolatot kialakítani a gyakran világszínvonalat képviselő szakemberekkel, hiszen az előadás után az előadók készségesen válaszolnak kérdéseinkre, gyakran velünk tartanak egy kávéra, egy pohár borra, és az este tovább folytatódhat kötetlen beszélgetés formájában. Büszkék vagyunk, hiszen meghívásunkat többek között olyan szakemberek is elfogadták, mint a világhírű genetikus Dr. Czeizel Endre, Dr. Gombos Zoltán amerikai patológus-rákkutató (egykori SEJK-tag), valamint a sokak által ismert Dr. Zacher Gábor toxikológus.

Április 11-e nem csak a magyar költészet napja miatt volt különleges számunkra, ugyanis ezen a napon rendeztük meg a jubileumi XX. Tudományos Beszélgetést. Egy különleges személyt láttunk vendégül, Dr. Gányovics Attilát, aki medikus évei alatt szintén aktív SEJK-tag volt, majd az egyetem után a rimaszombati kórház belgyógyászati osztályán kezdett dolgozni. Napjainkban a tornaljai mentőállomás vezető orvosa, a legnagyobb hazai szolgáltató – a Falck Záchranná cég – orvosi osztályának szakfelügyelője, analitikusa. A doktor úr külön figyelmet fordított arra, hogy ne csak elméleti síkon gyarapodjanak ismereteink, hanem a szakág gyakorlati részébe is betekintést nyerhessünk. A szóbeli magyarázat után lehetőségünk nyílt közelebbről megismerkedni a mentőautóban elengedhetetlen eszközökkel, amelyek a mentőorvos munkáját segítik, valamint gyakorlóbabán próbálhattuk ki a sürgősségi újraélesztést. Gányovics doktor úr elkötelezett orvosa szülőföldjének, fiatal kora ellenére nemcsak szakmai tudásával, hanem szakmai alázatával is követendő példa mindannyiunk számára.

Medikusklubunk feltett szándéka az elkövetkező években is gyarapítani tudományos beszélgetéseink számát, hiszen minden egyes ilyen és hasonló program hozzájárul fejlődésünkhöz, motivációt ad, hogy valaha belőlünk is példás szakember váljon. A pozsonyi magyar orvostanhallgatók létszáma – nagy örömünkre – évről évre gyarapodik, minden évben egyre több magyar ajkú diák folytatja tanulmányait orvostanhallgatóként. Kapcsolatot építettünk ki és ápolunk a pozsonyi magyar gyógyszerészhallgatókkal, valamint a Prágában, Brünnben és Kassán tanuló magyar orvostanhallgatókkal is. Ezt a kapcsolati hálót és szakmai együttműködést rendkívül fontosnak tartjuk. Reméljük, hogy tevékenységünkkel még hosszú évekig megőrizhetjük elődeink hagyatékát, és segíthetjük Szlovákia leendő magyar orvosainak szakmai fejlődését.

Méhes Anna

II. évfolyam, LFUK