A párbeszéd súlyos hiánya

Úgy tűnik, ez a fajta bizalmatlanság tehát kölcsönös, a diákok nem szívesen fordulnak oktatóikhoz, a tanárok nem érzik úgy, hogy az ő feladatuk lenne a kábítószeres problémákkal kapcsolatos kérdések megoldása. Abban azonban biztosan mindannyian egyetértünk, hogy esélyt kell teremtenünk arra, hogy a diákok képessé váljanak egy produktív életstílus kialakítására és a drogok visszautasítására.

Az iskolai drogstratégia

A modern társadalmakban felértékelődik az intézményes nevelés felelőssége. A megváltozott társadalmi viszonyok következtében a szociális szféra szerepe megnőtt és feladatai kibővültek. A mai család működése során csökken az óvó-értékközvetítő hatás, mert egyrészt a szülőknek a szükségesnél kevesebb idejük jut a gyermekükre, másrészt maguknak a szülőknek is problémát okoz a jelenlegi feladatuknak való megfelelés. Különösen a kábítószer-problémára igaz ez, mert most olyan generáció nő fel, amely családi modellként nem tudja átvenni az elutasítási technikákat. A szülők pedig nem tudják, milyen tulajdonságokat, tényezőket kell erősíteniük gyermekükben a megelőzés érdekében. Ezért párhuzamosan a nevelési, oktatási intézményeknek a felelőssége is megnőtt abban, hogy miképpen és milyen eredményességgel biztosítják az eredményes szocializációhoz szükséges hatásokat (képességfejlesztés, készségek kialakítása), többek között a drogozással kapcsolatos „immunitás” megszerzéséhez. Ez nehéz és olykor konfliktusokkal teli folyamat, mert az iskola szembekerülhet ellentétes hatásokkal is.

A kábítószer-fogyasztás hátterében álló okok

Igen nehéz annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy miért is fordulnak a kábítószerhez a középiskolás korú fiatalok. Minden szakirodalom érinti a tipikus okokat, illetve irányzattól, beállítódástól függően egyesek más-más okokat is megjelölnek. Az eddigi vizsgálatokban a középiskolás fiatalok az alábbi okokat jelölték meg: kíváncsiság, kalandvágy, lázadás, a felnőttektől, a valóságtól történő eltávolodás, menekülés a családi, iskolai problémák, megoldatlan konfliktusok elől, kortársak, barátok rábeszélése (szociális befolyásolás), unalom, önbizalom hiányának pótlása önigazolás, új közösségbe történő bekerülés érdekében.

A kortárscsoport és a baráti környezet fontos befolyásoló erőként szerepel a kábítószer-fogyasztás kialakulásában. Az osztálytársak, a lakókörnyezeti barátok szociális befolyásoló ereje az életkor előre haladtával egyre növekszik. A felnőttektől elhatárolódó fiatalok csoportjához (deviáló, kábítószer-fogyasztó) való tartozás nagyon erős motiváció a dohányzás, az alkoholizálás, később a kábítószerek kipróbálásában, majd rendszeres fogyasztásában. A csoporthoz tartozás nemcsak szociális igény, hanem egyfajta kíváncsiság is, élménykeresést kielégítő lehetőség. A fiatalok különleges várakozást fogalmaznak meg csoportjaikkal szemben, egyfajta beteljesülési színtérként észlelik. A kábítószeres csoportokat pedig egyfajta misztikum, különleges romantika veszi körül, ami vonzóvá teszi az odatartozás lehetőségét, azt a hamis illúziót keltve, hogy ott vele csak pozitív dolog történhet, és a társak neki csak jót akarnak a mostoha felnőttvilággal ellentétben. Furcsa és szélsőséges világnézeti formák is teret nyerhetnek ezekben a csoportokban, amelyekre a fiatal fel sem figyel, illetve az elhatárolódás velejárójának tartja. Különösen nehéz azokban az esetekben, amikor ezek a szubkultúra-specifikus nézetek valami hiányt pótolnak, a valakihez tartozás vagy a társas támogatás szükségleteit elégítik ki. Ezekben az esetekben nagyon erős a kortárs csoport befolyásoló ereje, és a nemet mondás hiánya miatt a diák könnyen válik elfogadóvá az egyébként számára is kellemetlen helyzettel szemben, de a kirekesztettséget vagy jelentős presztízsveszteséget nem vállalja. Ezért kiemelt jelentőségű, hogy a serdülőket megtanítsuk korosztály-specifikusan nemet mondani a kihívásokra, elviselve a rendkívül erős csoportnyomást is.

A saját csoport tagjainak szerepe az esetlegesen igényként fellépő társas támogatás jelenségében is felmerül, mely szerint kritikus és problémás helyzetekben a másokkal való kapcsolat, a másoktól kapott támasz meghatározhatja, sőt javíthatja mind testi, mind lelki egészségünket. A társas támogatás lehetőséget nyújt a kábítószeres problémákkal kapcsolatos segítségkérésre is. A segítségnyújtás kérése, illetve az öröm megosztása másokkal feszült helyzetben érzelmi támaszt nyújthat. Vitathatatlan, hogy a kielégítő és jó minőségű kommunikáció hiánya súlyos következményekkel járhat pszichés jóllétünkre, és depresszióhoz vezető krónikus magányt, alkoholizmust és kábítószer-függőséget okozhat. (csm)