A nyelvek utak a világba

HOSTOMSKÁ FANNI

Most különösen nagy számban jelentkeztünk az egyhetes kirándulásra, amelyre május utolsó hetében került sor. Sokunknak már a Bécs–Frankfurt repülőút is nagy élmény és újdonság volt. A nyüzsgő repterek forgalma, a modern nagyvárosok élénksége, a német precizitás mindenkit lenyűgözött.

Első esténket ezúttal is egy hosszú sétával kezdtük: a Filozófusok útjáról elénk tárult Heidelberg óvárosa. Másnap izgalmas program várt ránk Speyer városában, ahol megtekintettük a több mint ezeréves dómot, majd a technikai múzeumot, ahol különleges 3D-s moziélményben volt részünk. Hétfőtől megkezdődött a kemény munka, reggel 9-kor már a nyelviskolában tanultunk, és mindennap megpróbáltuk a lehető legtöbbet elsajátítani az intenzív tanfolyamon. A diákokat a nyelvtudási szintjüknek megfelelően osztották be. Rengeteg külföldi diákot ismertünk meg Tunéziából, Kínából, Törökországból, Malajziából, akik heidelbergi egyetemi tanulmányaik előtt nyelviskolában szeretnék elsajátítani a németet. Nagyon készségesek, kedvesek voltak velünk, a tanáraink úgyszintén.

Délutánonként mindig más-más program várt ránk, mint például a heidelbergi vár megtekintése, a schwetzingeni kastélypark és Weinheim meglátogatása, sétahajózás a Neckaron, valamit a „stadtralley” – városi futam. Ez olyan kvíz, amelyben csapatokban, kérdőív segítségével kellett megismernünk Heidelberg nevezetességeit, a helybeli lakosokat faggatva. Így csiszolhattuk nyelvtudásunkat és éles helyzetben is alkalmaztuk a nyelvet. A többórás ralit a grillpartin értékelték ki, ahol ajándékokat és két tortát is kaptunk. Szinte mindennap volt időnk sportolni, röplabdázni és kidobócskázni a diákszálló udvarán. Szombat délelőtt még meglátogattuk az állatkertet, majd késő este élményekkel gazdagon tértünk haza.

Végül egy rövid anekdota. A híres heidelbergi öreg híd lábánál áll egy bronzba öntött, tükröt tartó majom. Az a legenda járja, hogy aki megérinti az ujját, biztosan visszatér a városba. Én két éve megtettem, s íme, a jóslat valóra vált. Idén is megismételtem, mert – bár idén másodszor jártam e csodás városban – még számtalanszor újra és újra megnézném.

Remélem, hogy ez a kirándulás minden résztvevőben felkeltette az érdeklődést a német nyelv tanulása iránt, és sokunknak felnyitotta a szemét, hogy mennyi lehetőséget adnak nekünk az idegen nyelvek. Mint a címben is írtam: a nyelvek utat nyitnak a világba. Ez volt a nyelviskolánk mottója, s hogy élünk-e a lehetőséggel, az már a mi döntésünk. Mi megtettük!