A magyar kultúra napja

BESZÁMOLÓ

A megemlékezés első részében a himnusz történetéről szóltak a szereplők. Egyebek mellett arról, hogy amíg nem volt Kölcsey Himnusza, addig is volt a magyarságnak összetartó, kollektív imádsága, a nép ajkán őrzött énekekkel. A vers megzenésítéséről is hallhatott érdekességet a közönség, például hogy a híres zeneszerzőt a pozsonyi harangok zúgása ihlette himnuszunk dallamának megkomponálására. Felcsendült a mátyusföldi Ghymes együttes Kézfogás című dala, melyet a Kárpát-medencei magyar összefogás énekének is nevezhetünk, és a Duna Televízió a himnuszává fogadott.

A műsor második részében Lackfi János Milyenek a magyarok? és Milyenek még a magyarok? című művéből olvastak fel a diákok. Humorral és öniróniával átszőtt részleteket adtak elő a magyarok búslakodási jogairól, a honderűről, a betyárvirtusról. A legnagyobb sikert a „tündibündi nyelv” igazgyöngyeiről, a plázacicás beszédmód híveinek kicsinyítőképzős szavairól – mint pl. édibédi, köszcsi, puszcsi, kariaji, örihari, öribari – szóló fejezet, valamint a „szadista” bölcsődalokat felvonultató (csiga-biga égő háza, megcsonkított boci-boci tarka stb.) részletek voltak, melyek mosolyt csaltak minden diák arcára.

A prózai részeket néhány érdekes képanyag – országimázs-videó, az Itthon a legjobb című, a legfontosabb magyar értékeket felvonultató kisfilm – váltotta fel, amelyeket egy magyar fejlesztésű felhőalapú prezentációs szoftver révén mutattak be. A műsort a jelelő Himnusz képsoraival és eléneklésével zárták, melyet Rúzsa Magdolna adott elő Weisz Fanni jeltolmácsolásával.

Végül a színvonalas produkció résztvevői elismerő oklevelet vehettek át magyartanáraiktól, Nagy Zsuzsannától és Kis Líviától. (-kl-)