A kisvárosi internet-kávézó

A Windows lassúságáról legendák születnek, s gyakorta hallani történeteket az éppen a legroszszabb pillanatokban lefagyó masinákról. De még nagyobb a bosszúság, ha az embernek van alkalma viszonylag gyorsan működő és lefagyásra nem gyakran hajlamos gépeken dolgozni, aztán egyszer csak újra rá kell döbbennie, a számítógépek bizonyára összefogtak, és egyetlen céljuk, hogy őt feldühítsék.

Tegyük fel, hogy az illető egyetemista, az iskolában és a kollégiumban csak esetleg a halaszthatatlan elfoglaltságai szabnak korlátokat a világhálón barangolásnak. Bár nincs mindig szabad gép, ha az ember ráér és kivárja a sorát, szinte percek alatt megnézheti a postáját, s utána kedvére csatangolhat a honlapok sűrűjében. Nem kell az órát néznie, sem a pénztárcája tartalmát ellenőriznie, hiszen az ingyenes internet mindenkinek rendelkezésére áll.

Ehhez képest nagy a csalódás otthon, ahol kénytelen beérni a kisvárosi internet-café igencsak lassúcska szerkezeteivel. S mialatt a masina tölti le az információkat, ő lesheti az órát és számolgathatja, mennyibe is fog ez neki kerülni.

Még rosszabb a helyzet, ha az ember történetesen nagyon el szeretne küldeni valamit a „fénypostával“, de sietnie kell. Zárás előtt tíz perccel a személyzet tagjai megállapítják, ennyi idő alatt lehetetlen bármit is elintézni, de hosszas könyörgés után mégiscsak megkegyelmeznek. Szeretnék meggyorsítani a folyamatot, de figyelmetlenségükben véletlenül kikapcsolják a gépet. Aki már várta, míg egy számítógép beindul, tudja, hogy nem egy villámsebességű folyamat... Mikor már végre működésbe lehetne hozni azt a fránya Explorert, kisül, hogy most az egér tagadta meg az engedelmességet. Nincs más választás, az ember észrevétlenül átcsusszan egy éppen fölszabadult másik géphez, gyorsan bepötyögi a nevet meg a jelszót, rohamtempóban megírja az e-mailt, miközben a személyzet fenyegető hangon hátraszól, hogy márpedig most bezár a bazár. Végre ott virít a képernyőn a felirat: „Üzenet elküldve“, s mivel emberünk órájának tanúsága szerint még van három perc zárásig, gondolja, megnézi még, mi újság kedvenc sportolójának honlapján. De nem. A masina nem kíváncsi senkire, nem mozdul, s a CTRL+ALT+DEL-re sem reagál, aztán egyszerre csak elsötétül a képernyő. „Press any key“, villog, aztán a felszólítás, de hiába nyomkodja a billentyűket, a szerkezet csak nem akar működésbe lépni. Hát, erről ennyit, gondolja magában (már igencsak mérgesen) emberünk, és sietve fizet, még mielőtt a személyzet felfigyelne a gép halálára. S csak reménykedhet, hogy mire újra az internet-caféba veti a jó sorsa, valami csodás változás folytán hibátlanul működő gépek fogják fogadni...