A képességek ismerete

Gyakran elhangzó igény az oktatáspolitika részéről, hogy nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a képességek, vagyis a kompetenciák fejlesztésére. A köznyelv a kompetencia kifejezést kétféle módon értelmezi, az egyik az illetékességet, a másik a hozzáértést jelöli. A pedagógiában természetesen a hozzáértésről beszélünk. Megvalósításának azonban az volna a feltétele, hogy tisztában legyünk a fejlesztendő képességek körével. Általánosságban különböző képességeket nevezünk meg, amelyekről azonban nincsenek megfelelő ismereteink, így nem tudjuk, hogy a fejlesztésük érdekében mit kellene tennünk. Ismernünk kellene hozzá az egyes képességek komponenseit és kritériumait.

A behaviorista pedagógia a képességeket tapasztalati szinten tartotta megragadhatónak, kimondva, hogy a belső feltételek hozzáférhetetlenek. Az utóbbi évtizedek kutatásainak köszönhetően egyre többet tudunk a belső, pszichikus rendszerekről. Megismerhetővé vált, hogy hogyan szerveződnek és hogyan változnak ezek a rendszerek. Nagy József szavaival „a képesség egyszerűbb képességekből, készségekből, rutinokból és ismeretekből szerveződő átfogó funkcionális pszichikus rendszer, amely működése tevékenységben, belső/külső produktumban nyilvánul meg”. A létfunkciók szerint a legáltalánosabb képességeket a következőkben határozta meg: személyes kompetencia, szociális kompetencia és speciális kompetenciák, amelyeknek a kognitív kompetencia alkotja a metszetét.

A biológiából ismert, hogy az élőlényeknek két létfunkciójuk van: az egyed és a faj túlélése. ĺgy van ez az ember esetében is, az egyiket a személyes, a másikat a szociális kompetencia biztosítja be. A személyiség nem létezhetne információfeldolgozás nélkül, amelyet a kognitív kompetencia valósít meg. A munkamegosztással létrejött szakmák speciális kompetenciákat igényelnek.

A kognitív képességek funkcionális rendszerbe szerveződnek, amelyekből a legáltalánosabb funkciók a következők:

kommunikatív képesség (információk közlése, közölt információk vétele),

gondolkodási képesség (meglévő információkból új tudás létrehozása),

tudásszerző képesség (hiányzó tudás keresése, feltárása),

tanulási képesség (tárolás).

A felsorolt kognitív képességek komplex képességek, amelyek egyszerű képességek halmazai. A komplex képességek gyűjtőfogalmak, amelyek csak részleteikben fejleszthetők. Pl. általában vett kommunikáció nem létezik, mert vagy írunk vagy beszélünk, s ha ezt szeretnénk fejleszteni, akkor vagy az írás, vagy az olvasás, vagy a beszéd képességét kellene fejlesztenünk. Pontosítva, a komplex kognitív kommunikatív képességek között hat egyszerű képesség található: a beszéd, a beszédértés, a fogalmazás, az olvasás, az ábrázolás és az ábraolvasás képessége. Általában vett gondolkodási, tudásszerző és tanulási képesség sem létezik. Mint gyűjtőfogalmakra van rájuk szükség. Üres általánosságoknak tekinthetjük ezeket.

A komplex képességek öt-hat egyszerű képességből szerveződnek, amelyeknek az összetevői készségek, rutinok és ismeretek. Az eredményesebb fejlesztés érdekében ezeket a komponenseket szükséges ismerni. A kisgyermekek elemi készségeinek fejlődését már képesek vagyunk nyomon követni, mégpedig az idézett Nagy József és munkacsoportja által kifejlesztett Diagnosztikus fejlődésvizsgáló rendszer segítségével.

A szerző a Comenius Pedagógiai Intézet munkatársa.