A falu jó gazdája lett az iskolának

Azóta sok idő telt el, sok minden történt az országban és Nógrádban is – időközben az államtól az önkormányzatokhoz kerültek az iskolák és az óvodák. A napokban véletlenül vetődtem ismét arrafelé, az utolsó látogatásom óta történt változás megállásra késztetett az ódon épület alatt. Alig ismertem rá a régi falakra, helyi alapiskola néhány hónap óta újra építéskori állapotában pompázik, az épület külső fala nagyrészt friss vakolatot és új – lemosható – festést kapott. Palík László polgármester szerint a felújítás után az épület szép lett, de homlokzatáról két lényeges eredeti díszítés lemaradt: a kereszt és az építés dátuma, de ezek idővel majd talán még pótolhatók.

A felújítási munkálatok tulajdonképpen az év elején elkezdődtek, a nyári szünidő idejére lényegében már csak a benti munkák maradtak. A szeptemberi iskolakezdésre a iskola udvarának az egy részét mozaik kockák díszítik, a tavaly parkettázott tantermekbe nem hordják be a sarat. A tető alá új vízelvezető csatornákat raktak fel, a villanykályhákat gázfűtésű konvektorokra cserélték, több helyen frissen lett meszelve, egy tanterembe pedig új padokat is vásároltak. A kinti WC természetesen néhány éve már a múlté, de mivel a megmaradt támfalait kikezdte az idő vasfoga, az idén azokat is újrabetonozták, a támfalak mögött pedig virágos kertet létesítettek.

„Az épület felújítását önerőből végeztük, külön anyagi támogatást erre a célra nem kaptunk, de nem is kértünk – mondta a polgármester. – A munkálatok szakmai részét egy építkezési csoportra bíztuk, a vakolat eltávolítását, a takarítást és hasonlókat közhasznú munkások segítségével végeztük el. Amikor a költségvetésről kellett dönteni, az önkormányzat egyhangúan megszavazta az alapiskola és az óvoda korszerűsítésére szánt összeget, pedig az nem volt kevés. Ugye, mert nem csupán az iskolára költöttünk, hanem az óvodára is. A játszóterembe és a hálóhelységbe új szőnyeget vásároltunk a gyerekeknek, a bejárathoz új, korszerű lépcsőt építettünk, az étkezdét gumiszőnyeggel borítottuk be, kijavíttattuk a szekrényeket, rendbe tetettük a mellékhelységeket.”

A sávolyi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola fejlesztése még akkor megkezdődött, amikor az intézmény az önkormányzathoz került. Látványosabb változás azonban csak néhány éve tapasztalható: tavalyelőtt például egy tanerővel bővítették az iskolát, tavalytól pedig nem egy osztályban tanul a négy évfolyam, hanem két összevont osztályban folyik az oktatás. Igaz, addig nem volt huszonnyolc tanuló – mint most –, de úgy is kimerítő volt minden óra a pedagógusoknak. Igaz, a gyermekszaporulatnak van hátránya is, a megnövekedett tanulói létszám miatt –, de legfőképpen a járási higiénia „ajánlására” – gyorsan új osztályt kellett nyitni. Leggyorsabban kivitelezhetőnek és legkézenfekvőbbnek az tűnt, ha a tornateremet átalakítják tanteremmé. Ez tavaly megtörtént, az idén a nyolc elsős a harmadik osztállyal, a másodikosok pedig a negyedikesekkel összevont osztályban kezdték meg az idei tanévet. Palík László szerint az utánpótlással nem lesznek gondok, tehát az iskola épületének rekonstrukciója ilyen szempontból sem volt fölösleges. Sőt, nincs kizárva, hogy hamarosan szükségessé válhat az óvoda bővítése is: a huszonnégy főt befogadó intézményben ugyanis már most majdnem teljes a létszám.