A cél maga a tudás

A tehetséges diák és tanára: Koltai Péter és Keszegh IstvánVas Gyula felvételeKoltai Péter tavaly a változatosság kedvéért nemzetközi fizikaolimpián vett részt Indonéziában, ahonnan dicsérettel tért haza. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy matematikából is teljesítette a nemzetközi részvételhez szükséges feltételeket, de mivel a két verseny időpontja ütközött egymással, és a matematikaolimpiát „csak itt” Angliában rendezték meg, ő inkább az egzotikus Indonéziát választotta.) Idén szintén tagja volt a fizikaolimpia országos válogatott csapatának, és jó esélye volt, hogy kijusson a nemzetközi megmérettetésre. Ő azonban úgy döntött: az érettségire való felkészülés mellett ezúttal inkább a matematikára hajt rá. ĺgy Tajvan helyett – ahol idén a nemzetközi fizikaolimpiát rendezik – Tokióba utazik.

És hogy mi a kimagasló eredményeinek titka? A kétségtelenül nagy adag tehetség mellett legalább ugyanakkora munkabírás, kitartás és a matematika, illetve a fizika szeretete. Bár Péter azt is bevallotta, a szíve a kettő közül inkább a matekhoz húz. Péter kiskorától rendszeres résztvevője volt a különböző szaktárgyi versenyeknek, évről évre eljutott a járási, majd kerületi fordulókra. Az igazi áttörés azonban két-három éve történt, mint mondta, átlendült a holtponton, a sikerek ösztönzőleg kezdtek rá hatni. És amit szintén nagyon fontosnak tart: elkezdett igazán hinni önmagában. „Rájöttem, egyetlen példa megoldásához sem foghatok úgy hozzá, hogy ez nem sikerülhet. Minden egyes feladatot új kihívásnak tekintek, és állok elébe.” A jó matekosra Péter megfogalmazása szerint mindenekelőtt a logikus, a célorientált gondolkodás a jellemző, fontos, hogy az ember megsejtse, milyen úton induljon a megoldás felé. „A fizika komplikáltabb, a matematikához viszont több ötletesség kell” – mondja. A továbbtanulással kapcsolatos kérdésemre Péter szerényen megjegyzi, hogy Prágába, a Károly Egyetemre már felvételi nélkül bekerült. Adódott azonban egy másik lehetőség is számára: a gimnázium német lektorának, Magdalena Schradenak a közvetítésével a müncheni műszaki egyetemre nyújtotta be felvételi pályázatát. Most várja annak elbírálását. Ha pozitív válasz érkezik, akkor ösztöndíjasként informatikát tanul majd Münchenben. Azt ugyanis szintén meg kell említeni, hogy Péter az idén felsőfokú német nyelvvizsgát, tavaly pedig középfokú angol nyelvvizsgát tett. Tíz évvel későbbi önmagát egyelőre nemigen tudja elképzelni, mint mondja: az biztos, hogy sem oktató, sem egy laboratórium négy fala között tevékenykedő tudós nem lesz. „Lehetséges, hogy semmi köze nem lesz a matekhoz annak, amit majd csinálok. Úgy érzem, most új kihívásokat kell keresnem, és hiszem, hogy meg is találom azokat.”

Koltai Péter matematikatanára négy éven keresztül Keszegh István volt, aki tehetséges tanítványát jellemezve a következőket mondta: „Péterben kétségkívül együtt van mindaz, ami a felsorolt sikerek eléréséhez elengedhetetlen. A veleszületett adottságon kívül nem hiányzik belőle az elkötelezettség, a matematika szeretete, és a kreativitás, annak minden jellemzőjével együtt. Jó érzékkel veszi észre az újszerű dolgokat, probléma-érzékeny és képes meglátni az öszszefüggéseket. A tanárnak, ha ilyen diák kerül a keze alá, az a feladata, hogy irányítsa őt, minden lehetőséget biztosítson számára, hogy részt vehessen különböző hazai és nemzetközi megmérettetéseken. Hogy a diák lássa, hol helyezkedik el egy adott mezőnyben, saját és mások tudását látva tudatosuljon benne: én is képes vagyok erre. Mindez aztán növeli önbizalmát, újabb munkára ösztönzi. Bár én diákjaimnak mindig azt mondom: a verseny nem cél, csupán eszköz. A cél maga a tudás, amelyet aztán az élet más területein is kamatoztatni tudnak. Hiszen a matematika nem kizárólag a száraz számokról szól, a matematikai gondolkodásmódot, amelynek a logika az alapja, már-már humán művészetnek nevezném.”