Nehéz munka, de viszonylag jól keresnek a gondozók Ausztriában

A nők szabadon eldönthetik, önerőből vagy ügynökség segítségével akarnak-e munkát találni, a gyakorlat azonban az, hogy az ügynökséget nehéz kikerülni.

Az önálló családkeresés csak annak sikerülhet, aki már ott dolgozik, tapasztalt, jó ajánlásokkal rendelkezik, illetve van ismerőse, rokona Ausztriában. A tapasztalatlan kezdőknek alig van esélyük.

Ügynökségen keresztül

Ausztriában mintegy 450 olyan ügynökség működik, amelyek gondozókat közvetítenek, szinte az összes állásajánlat ide érkezik be, teljesen uralják a piacot. „A szlovák ügynökség keresi a gondozókat, az osztrák ügynökség kínálja a munkát, ezek kölcsönösen megegyeznek, és mindketten zsebre tesznek egy kis jutalmat” – mutatott rá a liptószentmiklósi származású Katarína Staroňová, aki évek óta dolgozik gondozóként.

Drága kezdés

A napidíja 60–80 euró között mozog, jelenleg önerőből, vállalkozóként keres munkát, de 8 évvel ezelőtt ő is megszólított egy szlovákiai ügynökséget. A közvetítésért itthon 440 eurót fizetett, az osztrák ügynökségnek pedig 350 eurót adott. Ezenkívül el kellett végeznie egy ápolói-gondozói tanfolyamot, ami 260 euróba került. „A kezdő fizetésem 40 euró volt egy napra, s elintézték helyettem a szociális biztosítást, a vállalkozói engedélyt, az összes szükséges iratot. Az állásinterjúért további 70 eurót fizettem, és a szerződésbe foglalták, hogy az ő taxiszolgálatukat kell igénybe venni, ők szállítanak. Az odautazást olcsóbban is meg tudtam volna oldani, de nem lehetett, muszáj volt velük utazni. Úgyhogy még egy percig se dolgoztam, máris adósságban úsztam. Fél évig törlesztettem. De kibírtam, muszáj volt. Aki olyan régióból származik, ahol nincs esélye elhelyezkedni, nincs sok választása” – nyilatkozta az Aktuality.sk portálnak Staroňová. Az első páciense demenciában szenvedett, mellette nem volt egy perc nyugalma se. A 89 éves néni a konyhában aludt, Katarína a szomszéd helyiségben egy széthúzható díványon. A néni fia 350 km-re lakott tőlük. „Gyönyörű munka, de fizikailag és pszichikailag egyaránt kimerítő” – jegyezte meg a negyvenes éveiben járó Katarína.

Családból otthonba

Egy másik hölgynek, Miladának sikerült ügynökség nélkül elhelyezkednie. „Egy ismerősöm egy nagyon kedves családnál dolgozott, a 80 éves nagymamát gondozta, és szinte már ő is családtagnak számított. Csakhogy a barátnőm súlyosan megbetegedett, s maga helyett beajánlott engem. Már nem is jött vissza, két évig maradtam a helyén. Amikor meghalt az általam gondozott néni, a családjától nagyon jó referenciákat kaptam, ajánlólevelet írtak, s egy hónapon belül már egy másik családban voltam Bécsben. Szerencsém volt. Először nem volt se vállalkozói engedélyem, se alkalmazotti státuszom, feketén dolgoztam. Később bejelentkeztem az osztrák szociális rendszerbe, kötöttem önkéntes egészségbiztosítást is, és Ausztriában elvégeztem egy ápolói-gondozói tanfolyamot. Jelenleg egy salzburgi szociális otthonban dolgozom havi 1500 euróért, s nem bántam meg, hogy így alakult az életem” – részletezte lapunknak Milada.