„Ahányan vagyunk, annyiféleképpen reagáltunk a vírusra”

Hogyan kezdődött a betegség? Milyen tünetek voltak? Amikor kiderült, hogy ez bizony Covid-19, hogyan reagáltak?

Nálunk nagyon gyorsan jött. Az egyik percben még lábon voltunk, semmi bajunk, majd 5 percre rá 38 fokos láz, legyengülés, és le kellett feküdni. A tünetek bágyadtsággal, levertséggel, magas lázzal és köhögéssel kezdődtek a férjemnél, nálam 38 fokos láz és erős fejfájás – olyan, amikor se feküdni, se ülni nem jó, és nem segített semmilyen általános lázcsillapító gyógyszer. Vasárnap este kezdődött a férjemnél, akkor a két fiunk és én még jól voltunk, ennek ellenére úgy döntöttünk, a gyerekek nem mennek másnap iskolába. Ez később helyes döntésnek bizonyult. Másnap reggel 7-kor, miután az éjszaka folyamán nem javult a helyzet, a férjem felhívta a háziorvosát, aki az elmondott tünetek alapján egyből elindította a hivatalos tesztkérési folyamatot. A teszt eredményéig eltelt időszakban nagyjából tudtuk, mi a teendő: nem szabad kimenni emberek közé, amíg nem tudjuk, milyen betegséggel van dolgunk. Mivel a tünetek nem enyhültek, és szerda reggel nálam is ilyen, sőt talán még nagyobb hirtelenséggel jöttek a tünetek, sejtettük, hogy talán Coviddal van dolgunk. A teszteredményre mégis pánikszerűen reagáltam, jöttek a könnyek, a nagy ijedtség… Kezelés, ápolás szempontjából nem mondhatom, hogy biztosan tudtam, mit kell csinálni, de a negyedik nap után világos lett, hogy a lázat és a köhögést csillapítani kell, még akkor is, ha a szervezetnek kell a láz, hogy elpusztítsa a vírust. Az ijedtség lassan a tehetetlenség érzésével párosult… És ez így ment 10 napon át.

Hogyan vettek mintát? Kijöttek? Egyszerre vettek az egész családtól?

A második nap a bejelentéstől hívott a népegészségügyi központ munkatársa, hogy mikorra tervezik a mintavételt, majd a mentőszolgálat pontosította az időpontot. Először csak a férjemtől vettek mintát, és amíg nem bizonyosodott az eredmény pozitívnak, addig a többi családtagot nem tesztelték. Csütörtökre, 48 óra múlva lett meg az eredmény, és pénteken jöttek tesztelni bennünket is.

Milyen volt a betegség lefolyása?

Ahányan vagyunk a családban, annyiféleképpen reagáltunk a vírusra. Nálunk teljesen a kor volt a meghatározó a betegség lefolyásának súlyosságában. A kisebb fiam 10 éves lesz, ő viselte a legkönnyebben: kb. 1 nap hőemelkedés és 1 nap emésztési problémák. Az idősebb fiam 12 éves lesz, nála is 1 nap láz volt, majd fejfájás és csúnya, száraz köhögés körülbelül 1 hétig, esténként izzadás, napközben fáradékonyság, légszomj. Majd jöttem én, kb. 3 nap 38,3-ig menő lázzal, fejfájás, hátfájás tüdőtájt, nálam hurutos köhögéssel. A szaglásunk és ízlelőképességünk az 5. napra az első tünetek megjelenésétől tűnt el, és fokozatosan 4-5 nap után jött vissza, persze, aki volt már igazán megfázva és náthás, az ismeri ezt az állapotot, valahogy ez mégis más, mivel az orrunk tiszta volt – nincs az a klasszikus váladékos nátha, tiszták a felső légutak. A férjemnél volt a betegség lefolyása igazán rossz. Neki 10 napon át – 1 nap kivételével – folyamatosan 38-39 fölötti láza, nagyon ingerlő, száraz köhögése, légszomja volt, apró levegővétellel tudott csak levegőt venni, nem bírt beszélni.

Voltak életveszélyben?

Nem tudom. Talán ha látott volna bennünket személyesen a háziorvos, akkor azt mondja: miért nem megyünk egyből kórházba? Mindenesetre a 6–7. nap nagyon kritikus volt. Akkor sokat virrasztottam, és gondolkodtam, hogy hívjam-e a mentőt. A háziorvossal minden nap konzultáltunk, de más telefonon keresztül megítélni egy helyzetet, vagy személyesen. Nagyon féltem, a férjemet féltettem.

Felléptek szövődmények?

Egyelőre nem tapasztalunk szövődményeket, viszont tervben van egy kardiológiai és egy tüdővizsgálat.

A veszélyeztetett csoportba tartoznak?

Nem. 45/40/12/10 évesek vagyunk, nincs krónikus betegségünk, sportolunk, de lehetne ennél egészségesebben is élni, persze.

Hogyan ápolták egymást? Mi használt?

Lázcsillapító, sok folyadék, C-vitamin, azonban az általunk ismert, vény nélkül is kapható lázcsillapítók már a nagyon magas lázat sehogy sem csillapították 38 fok alá, ezért a 7. napon az orvos írt elő erősebb lázcsillapítót és erősebb gyógyszert a köhögés enyhítésére, mivel addigra már oda jutott a párom, hogy nem tudott levegőt venni, illetve csak nagyon pici, sekély légzéssel. Nagyon sok mindent kipróbáltunk nagymamáink házi praktikái közül, próbáltuk a piacon kapható krémeket, szedtünk kalciumot, csináltunk langyos hűtő zuhanyokat. Van inhalátorunk is, de az igazi enyhülés akkor jött, amikor elkezdtünk kamillavirág-főzettel inhalálni, és édesapám küldött nekünk homoktövislevet. Az inhalálás 2-3 órás időintervallumban csodát művelt, tudtunk a gőz alatt mélyebb levegőt venni, és a köhögés is enyhült.

Meddig voltak karanténban? Ellenőrizte valaki a karantén betartását? Ez alatt ki látta el a családot élelmiszerrel, gyógyszerekkel?

Önkéntes karanténban voltunk mindjárt az első naptól, tehát az említett vasárnaptól gyakorlatilag egy egész hónapon keresztül. Ellenőrizni naponta jött a rendőrség, és mindig megkérdezték, van-e szükségünk valamire. Később már digitálisan folyt az ellenőrzés. Szerencsések vagyunk, mert volt, aki hozzon ételt és gyógyszert, és nagyon hálás vagyok érte mindenkinek, mert ebben a mai rohanó világban, amikor az embernek a saját családjára és önmagára is alig jut idő, önzetlenül mentek, és bevásároltak nekünk is.

A kapcsolatok felkutatása, tesztelése is megtörtént? Lett valaki pozitív?

Igen, volt kontaktuskutatás, 4 napra visszamenőleg az első tünet megjelenésétől. Akikkel találkoztunk, senki nem lett pozitív, viszont karanténban voltak addig, amíg be nem bizonyosodott, hogy nem fertőződtek meg.

Ha utólag visszagondol, hol fertőződhettek meg?

Fogalmam sincs. Betartottuk az előírásokat – kézmosás, maszk, távolságtartás – mégis ez lett. A legjobban talán az adott nyugalmat, hogy nem fertőztünk meg senkit.

Mindazok után, amin keresztülmentek, mit gondol a szájmaszk ellen tüntetőkről és a korlátozásokat ignorálókról?

A maszk viselésének tagadásához mindenkinek joga van, de itt inkább egy másik megközelítés fontos: amikor 2003-ban kitört a SARS-járvány, mi Japánban éltünk, és nekünk is furcsa volt, hogy az emberek maszkot viseltek. Később értettük meg, hogy az ázsiai kultúra másképp viszonyul a betegségekhez: a maszkot nem feltétlenül azért viselik, hogy magukat védjék a betegségektől, hanem azért, hogy másokat megvédjenek az esetleges fertőzéstől. A korlátozásokat ignorálókkal kapcsolatban csak annyit mondanék: pro és kontra mindig lesz, a tagadás és a kérdőre vonás hozzátartozik az emberi alaptulajdonságokhoz, de aki már átélte e betegség nehéz lefolyású változatát, az biztosan átértékelte a korábbi szkeptikus vagy tagadó álláspontját.

(sza)