A gyerekek közel felét zaklatják – mindenhol megelőző intézkedésekre van szükség

Csicskáztatás, iskolai zaklatás, bántalmazás, veszekedések a gyerekek között mindig voltak és lesznek, nem mindegy azonban, milyen formát és méreteket öltenek. „A jelenség elsősorban a felnőttek közötti kapcsolatok rossz minőségének, a kommunkiáció alacsony szintjének és az együttműködés hiányának az eredménye. Létfontosságú, hogy invesztáljunk az egészséges iskolai környezet kialakításába, éspedig úgy, hogy az oktatási programokba be kell építeni a tolarenciára, az egymás tiszteletére, az emberségességre nevelő értékrendet. Ez a legnagyobb kihívás az oktatási rendszer megreformálásakor” – olvasható az SKU közleményében. A tanárok szerint a megoldás nem az, hogy tüntetéseket szervezünk az erőszakoskodó gyerekek háza előtt, hanem jó példát kell mutatni a fiataloknak, meg kell változtatni a politikai kultúrát, minőségi művelődést kell biztosítani, és a szülőkkel való együttműködéssel meg kell előzni a különböző szociális-patológiai jelenségeket.

Megelőző programok

A megelőzést az oktatási minisztérium is fontosnak tartja, ezért a közelmúltban a civil szervezetekkel közös projektet indítottak, mely a „Visszaírunk neked” nevet kapta. A projekt célja segítséget nyújtani az iskolai zaklatás áldozatainak, valamint nyíltan beszélni a problémáról ott, ahol a legelterjedtebb, azaz az oktatási intézményekben, és azokkal, akiket a leginkább érint: gyerekekkel, szülőkkel, tanárokkal. Branislav Gröhling szakminiszter szerint fontos, hogy az iskolában a gyerekek ne csak művelődjenek, hanem értékeket is elsajátítsanak, megtanuljanak tisztelni másokat, és biztonságban érezhessék magukat.

Megoldási javaslatok

Pszichológusok szerint az iskolai környezetben minél több tradíciót, rendszeres tevékenységet, szokást kell biztosítani, ez biztonságérzetet ad. A hátrányos helyzetben levőknek (diszlexia, figyelemzavar, rossz emlékezőképesség stb.) testre szabott feladatokat kell adni, mert bár ügyesnek és intelligensnek tűnnek, a hendikepjük miatt rosszul teljesíthetnek. A problémás gyerekeket fokozatosan be kell vonni az osztály szociális kapcsolataiba, ebben segíteni kell nekik, mert a problémásakat általában a többiek nem nagyon szeretik, pedig ők nagyon szeretnének beilleszkedni a kollektívába. Jó magaviseletéért minden gyereket – a problémásakat is – meg kell dicsérni. Büntetés esetén észszerű büntetéseket kell alkalmazni – például a gyerek nem vehet részt valamilyen érdekes rendezvényen, többletmunkával lehet elhalmozni, ki lehet küldeni az osztályból, meg lehet vonni valamilyen kiváltságokat stb. A fontos dolgokat, főleg a kritikát, négyszemközt kell megbeszélni a tanulóval, nem pedig a többiek előtt. Nem elsősorban arra kell összpontosítani, hogy legyen idő a gyerekekkel mindent megtanítani, hanem hogy az összes gyereknek – a problémásnak is – legyen sikerélménye. Szükség esetén az osztályba tehetnek olyan segédtanárt, speciális pedagógust, aki a gyerekkel egyedül dolgozik, a problémás gyereket tanítási óra alatt is kiviszi az osztályból, feladatokat ad neki, tanul vele.

Hogyan lehet megszüntetni a zaklatást?

Mivel a kortárs bántalmazás csoportjelenség, fontos az egész csoporttal való munka. A támadón és az áldozaton kívül további szerepkörök is vannak: a bántalmazót aktívan vagy passzívan támogatók csoportja, az áldozatot segítők csoportja (általában ebből nagyon kevés van), a potenciális segítők és a szemlélődők. A szemlélődők vannak a legtöbben: kényelmetlen számukra is a helyzet, de igazából nem tudnak mit kezdeni vele, esetleg félnek, hogy ők maguk is áldozattá válnak. Mivel ők sokan vannak, rájuk kell támaszkodniuk a megelőző és beavatkozó programoknak is. Fontos kialakítani egy olyan csoportnormát, amely elutasítja az agressziót, a másik megalázását. Ez hosszú folyamat, a pedagógusok, szülők és szakemberek együttműködését igényli. Fontos, hogy a gyermekek több csatornán keresztül is hallják, hogy az agresszió ezen formáját nem toleráljuk.

Amennyiben egy nagyon elmérgesedett helyzetről van szó, fontos, hogy az áldozat megkapja a kellő támogatást. A bántalmazókkal szemben határozott, ugyanakkor nem elutasító („ha még egy ilyen, akkor eltanácsolunk”) fellépés szükséges. Egyre inkább elterjednek az úgynevezett resztoratív szemléletű problémamegoldási stratégiák, melyeknek lényege, hogy jóvátételen alapulnak, segítik az áldozatnak a továbblépést, a csoportban, közösségben a bizalom helyreállítását, segít az agresszornak is a helyes viselkedés elsajátításában.