Hol a határ vicc és bántalmazás között?

Egy anonim levél érkezett szerkesztőségünkbe, melynek írója arra hívta fel a figyelmet, hogy „a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium diákjairól olyan rangsorolási lista került nyilvánosságra, amelyben különféle sértő kategóriákba sorolták a diákokat. A legszélsőségesebb kategóriák között található a Wifey (feleség) és az Unrapeable (erőszakolhatatlan), emellett a kys (kill yourself – öld meg magad) kifejezés is szerepel, amely egyértelműen bántó és életveszélyes üzenetet közvetít. Több diák is félelemmel jár iskolába, mert tartanak a társaik véleményétől és a megszégyenítéstől.” A levél írója szerint azért fontos nyilvánosságra hozni ezt a témát, mert fel kell hívni a figyelmet a diákok védelmének fontosságára, hiszen lehet köztük olyan, aki számára ez nem egy jó vicc, amin egyet nevethetünk, hanem olyan reakciót válthat ki, ami még inkább erősítheti az egyébként is jelen lévő szorongást a diákokban, illetve fontos lenne tudatosítani bennük, hogy a tetteiknek következménye van. 

Megkérdeztük az intézmény igazgatóját, Marsall Jánost az esettel kapcsolatban. Megerősítette, valóban készült egy lista a diákokról a TierMaker alkalmazásban, amelyet négy diák készített szórakozásból, egy ötödik diáktársuk pedig továbbküldte.

„Egy héttagú zárt csoportban osztották meg egymással az iskolatársaikról készült képeket, amelyek más zárt csoportokban terjedtek tovább. A diákok ezeket a kategóriákat nem maguktól találták ki, sajnos az internet adta nekik ezeket a lehetőségeket. A tinédzserek bevallása szerint ártatlan szórakozásáról volt szó, ami rosszul sült el. Nyilvánosan nem hozzáférhető a besorolás, kizárólag ezekben a zárt csoportokban terjedt szét. A készítők ezt egyáltalán nem akarták nyilvánosságra hozni” 

– mondta el a gimnázium igazgatója. Hangsúlyozta, a lista készítőit az iskola felszólította, hogy kérjenek bocsánatot azoktól a diákoktól, akiknek a képét felhasználták és magyarázzák el nekik, hogy semmiféle rossz szándék nem volt mögötte, senkit sem akartak kigúnyolni, megsérteni. Az érintetteknek továbbá el kell tüntetniük a fotókat az összes felületről, ahol azok megjelentek, illetve a pedagógustanács előtt kell felelniük a tettükért. Marsall János úgy véli, az öt diáknak nagyobb büntetés az, hogy szembenézzenek azokkal, akiket esetleg megsértettek azzal, hogy negatívan soroltak be valamelyik kategóriába. Aznap, amikor eljutott a tanári karhoz az alkalmazásban készült lista, osztályfőnöki órákat tartottak az iskolában, hogy megbeszéljék a történteket, hogy felhívják a diákok figyelmét, ártatlannak tűnő dolgokkal is mekkora kárt lehet okozni. Marsall János hozzátette, mindenképpen szeretnének megfelelő szakembereket meghívni az intézménybe, akik elbeszélgetnek a diákokkal a problémáról. 

„Az iskola vezetősége és tanári kara teljes mértékben elhatárolódik mindennemű kirekesztéstől. Minden érintett diák meg fogja kapni a büntetést, amiért ennyire meggondolatlanul, diáktársait lenézve cselekedett” 

– zárta az igazgató.

A TierMaker olyan alkalmazás, amelyben előre elkészített sablonok alapján listázhatunk bármit, például filmeket, ételeket, játékokat, színészeket, sportolókat, tárgyakat, egyszóval tényleg bármit. Strédl Terézia pszichológus arra hívta fel a figyelmet, hogy mindig meg kell találnunk, hol van a határ a vicc és a túlzás között, amire a legjobb példa a becenév és a csúfnév használata. 

„A becenév az, ami a másiknak tetszik, ha viszont nem tetszik neki, akkor már csúfolódom, de akár zaklatás is lehet, ha valakit csakazért is azon a néven szólítom, amit ő nem szeret hallani. A mostani eset egy olyan iskolai viccelődés, ami gradálódott. A lista készítői lazán kezelték diáktársaik képeit, de valójában nagyon komolyan visszaéltek a személyiségi jogokkal. Alaptézis kellene, hogy legyen, hogy a másiknak ne csináld azt, ami neked is rossz. A diákok nem adták meg az alapvető tiszteletet a társaiknak, nem működött bennük az érzés, hogy egy közösséghez tartoznak, érzékelhető az empátia hiánya, olyannal szórakoztatták magukat, amivel a többieknek ártottak” 

– magyarázta a szakember. Aláhúzta, ha iskolai zaklatás történik, nemcsak az áldozattal, hanem az agresszorral is foglalkozni kell és támogatni őt, mert nem tudjuk, hogy a tettét miért követte el. Ugyanakkor büntetés nélkül sem lehet hagyni az ilyen eseteket, mert a diákoknak meg kell tanulniuk meghúzni a határt a vicc és a bántás között. Strédl Terézia szerint mindenképpen tanácsos a számítógépek, az okostelefonok biztonságos kezelésével, a személyiségi jogokkal foglalkozó szakértőt hívni a iskolába, elbeszélgetni a diákokkal arról, mi a tisztelet és tiszteletlenség akár az osztályfőnöki óra keretében, akár külső segítség bevonásával. 

„Meg kell adni mindennemű információt számukra, tudatosítani kell bennük, hogy túllépték a határokat. El kell gondolkodni, hogyan lehet a megelőzést beépíteni a mindennapokba, csapatépítéssel az osztályokon belül, kis csoportokban, de az egész iskolában is” 

– mondta. Hozzátette, fontos lenne, hogy az érintett öt diákkal, valamint az egész osztállyal pszichológus is foglalkozzon, hiszen az agressziót kifejező kategóriák is megjelentek a listán, ami arra enged következtetni hogy nemcsak ártalmatlan gyerekcsíny történt. Feltette a kérdést, vajon hova futhatott volna ki az eset, ha nem sikerül megállítani.

A Kodály Zoltán Gimnázium egyik informatika szakos tanárától megtudtuk, a nyolc- és a négyosztályos tagozaton is foglalkoznak a tanórákon a digitális tér veszélyeivel. 

„A gyerekek tisztában vannak vele, mire kell odafigyelni, hogyan kell megvédeni az adataikat, éppen ma tartottak beszámolót az ötödikesek az internet veszélyeiről. Elméletben mindannyian nagyon jól tudják, mit szabad és mit nem, de a gyakorlat egészen más, maguk is bevallják. Annyira beszippantja őket az online világ, hogy nem gondolnak bele a következményekbe, nem érzékelik a dolgok súlyát. Szinte az életük minden mozzanatát megörökítik, megosztják másokkal, elfelejtik az elméletben tanultakat, mert csak sodródnak az árral” 

– mondta. Szerinte nagyban befolyásolja a diákokat az is, hogy nem akarnak kitűnni kortársaik közül, sok mindent azért csinálnak, mert követik a többieket. 

Az egyik szülő úgy nyilatkozott, talán nagyobb nyilvánosságot kapott ez a téma, mint amekkora valójában a baj. 

„Természetesen beszélni kell róla, nem lehet könnyelműen hozzáállni. Leginkább azt kell elmagyarázni a gyerekeknek, hogy ami egyszer kikerül a világhálóra, azt már visszavonni nem lehet, bármikor illetéktelenek kezébe kerülhet. Azonban az is világossá vált számomra, hogy mi, szülők, felnőttek sokszor azt sem tudjuk, mitől és hogyan kellene őket megvédeni.”