A bírói elfogultságról

Ahhoz, hogy az emberek elfogadják a bírósági döntéseket, a legfontosabb, hogy bízzanak a bíróságokban. A bíróságok viszont akkor tudják megszerezni és megtartani a felek bizalmát, ha a bírók függetlenül és pártatlanul bíráskodnak. Amennyiben a bíró arra a következtetésre jut, hogy valamilyen okból nem tud a kiosztott ügyben elfogulatlanul dönteni, köteles ezt a tényt és annak indokolását haladéktalanul tudatni a bíróság elnökével. Ugyanúgy, ha valamelyik fél meg van győződve arról, hogy a kirendelt bíró elfogult ellene, és meggyőződését konkrét tényekkel, bizonyítékokkal is alá tudja támasztani, joga van kifogást emelni a bíró ellen.

Az elfogultsági kifogást a felek legkésőbb 7 napon belül érvényesíthetik attól a naptól kezdve, hogy tudomást szereztek azokról a tényekről, amelyek a bíró elfogultságát konkrétan alátámaszthatják, ellenkező esetben a bíróság nem veszi figyelembe a kifogást. Ezen kívül, ha egy bizonyos okból emelt kifogásról a bíróság már döntött, egy ugyanazon okból, ismételten beadott kifogást sem vesz már figyelembe.

A felek által kezdeményezett elfogultsági kifogásról a fellebbviteli bíróságok döntenek. A fellebbviteli bíróságok általában két fontos szempontot vesznek figyelembe, amikor arról döntenek, hogy kizárják-e az elfogultsággal megtámadott törvényes bírót a döntéshozatalból. Az első szempont, hogy maga az eljáró bíró szubjektíven elfogultnak tekinthető-e. Ez a szempont csak azon múlik, hogyan nyilatkozik maga a bíró. Amennyiben a bíró azt állítja, hogy képes függetlenül dönteni még akkor is, mint pl. az adott esetben (amikor az egyik fél osztálytársa volt), a bíró szubjektív állítását nehéz megkérdőjelezni. A fellebbviteli bíróság megítélésében azonban fontosabb az ún. objektív szempont, vagyis az, hogy az eljáró bíró ne csak úgy érezze, hogy független, de fontos az is, hogy ez a bíró függetlennek és pártatlannak is tűnjön – látszon az emberek szemében. Önmagában tehát az, hogy osztálytársáról dönt egy bíró, még nem kell, hogy azt jelentse, hogy elfogult, hiszen ez a bíró professzionális hivatása, megtanulta elvonatkoztatni magát a személyektől. Más lehet azonban a helyzet, ha pont a válásról dönteni köteles bíró „hozta össze” az egyik felet a „váló okkal”. Ilyen esetben már a független szemlélő is nehezen hiheti el, hogy a bíró független.

Végül meg kell jegyeznünk, hogy olvasónk téved, amikor azt állítja, hogy a bíróság elnöke „szándékosan adta a válóperi ügyét férje osztálytársának”. Az ügyeket ugyanis nem a bíróság elnöke osztja el a bírók között, hanem az véletlenszerűen, számítógépes programmal történik. Amikor a felek beadják az iktatóba a keresetet, a számítógép azonnal kigenerálja (kisorsolja) az eljáró, tehát a törvényes bíró nevét, amelyet az indítványozó azonnal megismerhet. A másik fél a kereset kézbesítésével szerezhet tudomást arról, hogy melyik bíró fogja ügyét elbírálni.