Használjuk ki a felkínált lehetőségeket

A lakosság élelmiszerellátásában nálunk is nélkülözhetetlen szerepe van a burgonyának, amelyet második kenyerünknek is nevezünk. Az ágazatban már hosszabb ideje felmerülő mennyiségi és minőségi problémák a termesztéstől kezdve, az értékesítésen át a fogyasztókig a teljes vertikumot érintik. A gondok jelentős mértékben az elmúlt időszakban jelentkező komoly terméskilengésekkel magyarázhatók, ami alapvetően határozza meg a növény termesztésének ökonómiáját.

Az utóbbi években a burgonya termőterülete folyamatosan csökken. Míg 1996-ban még 40 ezer hektáron termeltek nálunk burgonyát, 1998-ban a termőterülete 29 ezer hektárra csökkent, 2001-ben pedig már csak 23,5 ezer hektár volt.

Ha a termelés intenzitásában jobb eredményeket érnénk el, a termőterület csökkenése nem is lenne olyan nagy gond, sajnos, azonban ezen a téren sem állunk jól, hiszen az utóbbi három év terméshozamának átlaga 16,3 t/ha. Ilyen termelési szinten a hazai burgonyatermesztés eljutott az önellátás határának szélére, s bizony nagyon nehezen tudunk majd ellenállni a termékbehozatal nyomásának. Ha összehasonlítjuk a a saját hozamainkat az EU leggyengébb tagországaiban kimutatott eredményekkel, ahol 23 tonna az átlagos hektárhozam (az EU átlaga 33,5 tonna/ha), nyilvánvalóvá válik, hogy ezen a területen is van még mit javítanunk az eredményeken.

A hazai burgonyatermesztés stagnálásának több oka is van, és csupán a fennálló problémák következetes kezelése illetve megoldásuk hozhat eredményeket. A legnagyobb gondot továbbra is az ültetőanyag minősége okozza. A termelők, főleg a kisebb parcellákon - amelyek azonban a burgonya termőterületének 70 százalékát teszik ki - még mindig nem megfelelő minőségű ültetőanyagot használnak, sőt, a 7–8 ezer hektáros nagyüzemek egy része sem használ teljes mértékben minősített vetőmagot. Ez a tény egyértelműen hozzájárult ahhoz, hogy az ültetőanyag szaporítására kihasznált 4500 hektár termőterület mára 2500 hektárra csökkent, ami egyúttal a minőségi ültetőanyag választékának beszűkülését is jelenti.

Az ültetőanyag genetikai potenciáljának kihasználásában jelenleg nálunk csupán alig 30 százalékot érünk el, miközben a fejlett burgonytermesztéssel rendelkező európai országokban ennek a potenciálnak a kihasználása 60-70 százalékos. Kétségtelen, hogy még a legjobb genetikai adottságokkal rendelkező fajta sem képes érvényesíteni adottságait, ha nem kap megfelelő tápanyagellátást. Ezen a téren néhány kivételtől eltekintve szintén nagy a lemaradásunk. 2000-ben például az átlagos burgonyatermés elérésére hektáronként csupán 167 kg NPK-t használtunk tiszta hatóanyagban, ami a termesztés hatékonyságának növelésére egyáltalán nem elegendő.

További fontos terület az optimális vegyszeres növényvédelem kérdése, amelyet egyelőre szintén sokan alábecsülnek. A burgonyavész esetében a vegyszeres kezelés elhanyagolása azonban jelentős mértékben megmutatkozik a terméshozamokban, s akár 50 százalékos terméscsökkenést is „eredményezhet“.

A burgonytermesztés hatékonyságának fokozásában nagyon fontos szerepe van a termőterület tisztaságának, a különböző károkozóktól és betegségek hordozóitól való megtisztításának, különösen az ültetőanyagot szaporító termőterületeken. Ezen a téren az ágazati minisztérium és a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Minőségvizsgáló Intézet jelentős sikerének könyvelhető el, hogy 2001. július 13-án az Európai Unió illetékes bizottsága által kiadott határozat Szlovákiát is azon országok közé sorolta, amelyekben nem áll fenn a burgonya baktériumos gyűrűsrothadása általi fertőzés veszélye. Ez a besorolás országunk számára jelentős távlatokat és lehetőségeket kínál az étkezési burgonya kivitelében.

Továbbra is komoly hiányosságok mutatkoznak a burgonya termesztési és raktározási technológiájának alkalmazásában. A technológiai hiányosságok mellett még mindig kifogások vannak a burgonya minőségével kapcsolatban. Vizsgálatok alapján megállapítást nyert, hogy a nagyüzemi termelési viszonyok között a burgonyagumó a kiültetésétől kezdve az elraktározásáig átlagosan 29 ütést kap, amely természetesen befolyásolja a minőségét is. Megfontolandó, hogy nálunk is minél hamarabb elkezdjük a modern termelési technológiák alkalmazását, amelyeket az EU tagországokban, sőt már Csehországban is több mint 15 éve működtetnek. A progresszivitás érdekében megváltoztatták a felfogásukat, s az „ültetőanyagtól a fogyasztóig“ jelszó jegyében a minőséget tartják a legfontosabbnak, tehát arra már az ültetőanyagtól kezdve az összes fázisban odafigyelnek.

A burgonya terméshozamát alapvetően befolyásoló tényezők közé tartozik az optimális csapadékellátás. Hiánya a fejlődés meghatározó fázisaiban nagyon jelentősen csökkentheti a termést. Kétségtelen, hogy ott, ahol arra lehetőség van, a csapadékhiány mértékétől függően a burgonyát is öntözni kell.

A hazai burgonyapiac megfelelő ellátása érdekében a termőterületeket, főleg a korai burgonya termőterületeit Szlovákia délnyugati és déli területeire is kiterjesztették, ahol a terméspotenciál a 30–40 tonnát is eléri.

A számítások szerint a burgonyatermelés 20 tonna feletti átlaghozam esetén válik gazdaságossá. 2001-ben a szlovákiai átlag 17 t/ha volt, ami bizony eléggé messze esik az említett értéktől. Ráadásul az egy hektárra jutó termelési költségek jelenleg már jelentősen meghaladják a 100 ezer koronát. A tényekhez tartozik az is, hogy 2001-ben már nálunk is voltak vállalatok és magántermelők, akik 30 tonna feletti hektárhozamokat értek el.

A külfölddel való együttmű-küdésben megemlíthető a kifejezetten ültetőanyagot előállító Gramina szlovák-német közös vállalat, amelynek termékeit nemcsak Szlovákiában ültetik, hanem külföldön is. Már néhány éve sikeresen működik Plavecké Podhradieban a szlovák-holland együttműködés keretében kiépített burgonyatermelő gazdaság, az Agropartner.

Az értékesítő szervezetek tevékenységében elsősorban a termék fogyasztók által keresett formába való feldolgozásának kell érvényesülnie. Az áruházi üzletláncok esetében ez a háztartások számára kisebb csomagolást (2, 5,10 kg) jelent. Az iskolákba, kórházakba vagy közétkeztetési intérzményekbe irányuló szállítmányoknál a termékkínálatot kell bővíteni, például vákuumos csomagolásban héjától megtisztított egész, vagy szeletelt, hasábburgonyát, esetleg saláták készítésére alkalmas burgonyát lehet szállítani. Annak ellenére, hogy az értékesítési szövetkezetek létrehozására és tevékenységére folyósított támogatásokra több burgonyatermelő nyújtott be igénylést, mint zöldség- és gyümölcstermelő, s a 2000-2001-es esztendőben 4 értékesítő szervezetnek 5,5 millió korona értékű támogatást folyósított a tárca, ezek tevékenysége és helyzete még mindig messze elmarad a fejlett európai országok effajta szervezeteitől. A hazai értékesítő szervezeteknek elsősorban a belső piacon való érvényesülés érdekében közösen elfogadható megoldást kellene találniuk a piaci pozíciók megszerzésére, kölcsönösen támogatniuk kellene egymást az egyes áruházi láncok által követelt fajtakínálattal való ellátásban, s nem egymás ellehetetlenítésével kellene foglalkozniuk. Tisztában kellene lenniük ugyanis azzal, hogy az unióba való belépésünk után e szervezetek már nem számíthatnak támogatásra, s a konkurencia valóban hatalmas lesz ezen a területen is.

A szlovákiai burgonyatermesztés 2005-ig elfogadott fejlesztési programja a jelenlegi reális feltételekből kindulva határozza meg az ágazat előtt álló feladatokat.

A burgonyatermelési program egyértelműen a termelés mennyiségi és minőségi intenzifikálására irányul. Ennek bizonyítéka, hogy a tervezet alapján a növény termőterülete 2005-ben is a jelenlegi mintegy 24 ezer hektáros szinten marad, miközben az átlagos hektárhozamoknak a nagy- és kistermelőknél egyaránt el kellene érniük a 20 tonnát, amelynek alapján 480 ezer tonna burgonyaterméssel számolnak, ami az összes hazai felhasználói igényt kielégíti. Közvetlen fogyasztásra 403 ezer tonna, feldolgozási célokra 44 ezer tonna a tervezett mennyiség. A burgonya vetésterületének egy részet, mintegy 4 ezer hektárt a korai burgonya vetésterülete teszi majd ki, a tervezett összhozama 59 ezer tonna. Az ültetőburgonya előállítására szánt vetésterületek tervezett nagysága 3600 hektár, az összmennyiség 65 ezer tonna. A burgonya termőterületeket besorolták az egyes termesztési körzetekbe. A téli tárolásra alkalmas meghatározó mennyiségű burgonya termelését a piaci rendtartás keretében valósítják meg a termelők, amelyet a minisztérium által évente meghirdetett kvóták szabályoznak, s ehhez kapcsolódik majd a tárca dotációs politikája is. 2001-ben ez a kvóta 162 ezer tonna volt, 2002-ben 140 ezer tonna termelésére volt igény. A piaci rendtartásban érdekelt termelők a kvóta teljesítése után hektáronként 20 tonnás átlaghozammal számolva 16 ezer korona támogatást kapnak.

Az ültetőanyag termelésében a támogatási feltételek 15 ezer koronás hektáronkénti támogatással számolnak abban az esetben, ha a szaporításra használt terület megfelel a II. termőföldi szemle követelményeinek. A támogatások tárgyát képezi a burgonya genetikai alapanyagának nemesítése, továbbra is érvényeben vannak a raktárak felújítására, modernizációjára és új berendezések vásárlására szánt támogatások, valamint a termelők által létrehozott értékesítő társulások támogatása is amely 3 éves időtartamra szól.

Tisztában kell lenni azzal, hogy a tárcavezetés jelenleg valóban komoly támogatást biztosít a burgonyatermelőknek Szlovákiában, ugyanakkor ez a támogatást az Európai Unióba való belépésünk után megszűnik. Ha tehát az ágazat a belépésig nem nem rendezi a sorait, s nem használja ki a felkínált lehetőségeket,, a már említett fertőzésmentes térségből adódó előnyöket, a termelők közötti kölcsönös együttműködést, a termékkínálat bővítését, a közös értékesítés lehetőségeket, a burgonyatermesztés jövője Szlovákiában komoly veszélybe kerülhet, s fokozatosan kiszorulhat a piacról.