Három dolog, amit nem tudtál az az új Škoda Kodiaqról

Három fontos változás

Aki még nem hallott az új Kodiaqról semmit, annak három fontos változásra kell felhívnom a figyelmét. Az első, legradikálisabb, hogy a sebességváltó karja átkerült a középkonzolról a volán mögé, így a középkonzolon jóval több tér maradt a pohártartóra, tárolórekeszre és két telefonnak szolgáló vezetékmentes töltőhelyre. Az okostelefonokat egyébként 15W teljesítménnyel tudják tölteni.

A másik, nem elhanyagolható újítás, hogy a Kodiaq számára is elérhetővé vált a head-up kijelző, amely a szélvédőre vetíti a vezetéshez szükséges legfontosabb adatokat, így állandóan figyelhetjük az utat. Ez a funkció extrának számít, amely a Selection felszereltségi szint esetében 1458 euróba, a Top Selection esetében pedig 626 euróba kerül, mivel ez utóbbihoz már alapban jár a 13 colos kijelzőn megjelenő navigáció.

A harmadik változás pedig a már sokat ragozott, a Škoda más modelljeiben is megjelenő többfunkciós kezelőszerv (Smart Dials). Ez kombinálja a kézi működtetést a 32 mm átmérőjű aktív felülettel rendelkező digitális kijelzővel, egyszerű és konfigurálható hozzáférést biztosítva számos jármű- és infotainment funkcióhoz. A kapcsolóval több funkciót tudnak egyszerre kezelni. A gomb benyomásával kapcsolgatnak az egyes lehetőségek között, például az adaptív futómű beállítása, a rádió hangerősségének kezelése stb. A kiválasztott funkciót aztán a gomb elfordításával tudják kezelni. Most, hogy már több modellben is kipróbáltam és a gyakorlatban is használtam, igazán kezdem megszokni. A Škoda ismét beletrafált, és kitalált egy újítást, amely a gyakorlatban is megkönnyíti az egyes rendszerek kezelését, hiszen nem kell az érintőképernyőn keresztül keresgélni a funkciókat.

Mivel a dizájn rendkívül szubjektív dolog, nem nagyon szoktam rá kitérni, a Kodiaq második generációjának esetében viszont kivételt teszek. Az autó külseje értelemszerűen robusztus maradt, kicsit finomítottak a formáin, de nem túlzottan. Elvégre a Kodiaq mindig is egy masszív SUV benyomását keltette, így nincs miért finomkodni. Kívülről leginkább talán az autó hátsó része tetszett, ahogy összekötötték a hátsó lámpákat. Ezt az elemet több márka alkalmazza, de tényleg jól néz ki.

Nekem az egész autóban a kedvencem viszont az utastér, pontosabban a műszerfal kialakítása. A jelenkori autókban általában azt próbálják elérni, hogy a vonalvezetés folyamatos legyen, egységes, hogy a műszerfalon végigvonuló dizájn ne legyen semmivel megtörve. Hát ezt a filozófiát a Kodiaq esetében a feje tetejére állították – jóllehet a formatervezők bátorságához nagyban hozzájárult, hogy miután a Škodának vissza kellett fognia magát az Octavia modernizálása során, a Kodiaq esetében úgymond szabad kezet kaptak, s ezt egyértelműen látni.

Masszív, robusztus elemekkel egészítették ki a műszerfalat, amelyek tökéletesen megtörik a dizájnt. Az új utastér legelőkelőbb Suite kialakítása és Cognac színe igazán illik az autóhoz, növeli a prémiumkategóriás benyomást. A Kodiaqban elöl és hátul is rengeteg hely van, a tágas tér benyomását még az óriási, félig nyitható tetőablak is növelte, amelyet szerencsére elektronikusan vezérelhető napellenzővel is el lehet takarni, így a tűző napon sem fog felforrósodni az utastér.

Ami pedig a csomagteret illeti, a Kodiaq alapban 910 litert kínál, a hátsó üléstámlák lehajtása után pedig 2105 liter áll rendelkezésre.

A meghajtás

Ami a vezetési élményt illeti, a jelenlegi legkényelmesebb Škoda szerintem az elektromos meghajtású Eniaq, ám rögtön második a sorban a Kodiaq. Pontosabban mindkét autó rendkívüli kényelmet nyúlt, a különbség talán tényleg csak abban van, hogy a villanyautó esetében nem hallják a motort. Ez a Kodiaq esetében nem fenyeget, ami jó hír azoknak, akik még libabőrösek lesznek az elektromos meghajtás hallatára. Az utastér nagyon jól hangszigetelt, de azért tudni fogják, hogy dízelautóban ülnek – lassan pedig már ez is ritkaság lesz.

A motorházban a Kodiaqhoz rendelhető legerősebb dízelmotor volt. Ami pedig a dízelt illeti, kétliteres TDI-erőforrásokból válogathatnak, 110 vagy 142 kW teljesítménnyel, az erősebb, 193 lóerős változat rendelhető összkerékhajtással, a többit az elülső kerekek hajtják. A 400 Nm-es maximális forgatónyomaték 1750–3250 fordulatskálában elérhető. A motorok – akár benzin, akár dízel – hétgangos automata sebességváltóval vannak kombinálva, kivételt csak az 1,5 TSI hibrid jelent, amelynél a DSG váltó hatgangos.

A Kodiaqkal összesen 892 kilométert vezettem le, ebből nem egész ötszázat autópályán, gyakorlatilag állandó 140 km/órás sebesség mellett. A megtett táv maradékát országutak és városi forgalom kombinációja jelentette. Amikor leadtam az autót, még 45 kilométer megtételére volt dízel az 58 literes tartályban. Az átlagfogyasztásom a fedélzeti számítógép szerint 6,2 liter volt száz kilométeren.

Ami az árakat illeti, a Kodiaq a nyári 3200 eurós bónusz leszámítása után alapban 35 270 eurónál kezdődik. A tesztelt változat akciós kezdőára 45 810 euró.