Harminc ár az alap

Mint ismeretes, Szlovákia az Európai Unióba való belépés után az agrárágazat számára folyósított közvetlen kifizetések rendszere által felkínált változatok közül az egyszerűsített kifizetések mellett döntött, ami lényegében annyit jelent, hogy a támogatásra jogosultak nem a termékek kvóták által megszabott mennyisége alapján kapják majd a támogatást, ami szigorú ellenőrzési rendszerhez kötött, hanem az általuk művelt nyilvántartott földterület nagysága alapján igényelhetik a gyakorlatilag alanyi jogon járó uniós pénzeket. Természetesen az unióban ennek a változatnak is megvannak a maga szabályai.

Az egyszerűsített kifizetések rendszerében (SAPS) működő uniós gazdák a jelenleg érvényes jogrend szerint 0,3 hektár művelt terület után már igényelhetik a támogatást, a tagországoknak további feltételként a kifizetendő támogatás minimális összegének meghatározásával is lehetőségük van a kifizetések szabályozására. Jelenleg az unióban ez a javasolt szint 50 euro, tehát az a gazda, aki a terület nagysága alapján ugyan jogosult lenne a támogatásra, de az általa igényelt kifizetés összértéke nem éri el az említett összeget, nem kapja azt meg, mivel a kifizetések adminisztrálása és az ellenőrzése ilyen alacsony tételek esetén rendkívül költségessé válna, gyakorlatilag többe kerülne a leves, mint a hús.

Szlovákia számára az unió illetékesei 0,3 – 1 hektárig terjedő tartományban szabták meg területalapú egyszerűsített kifizetések igénylésének alapvető feltételeit. A tárca itthoni illetékesei dönthettek arról, hogy ezen értékek között hol húzzák meg a határvonalat. A javaslat lehetőséget kínált arra is, hogy a kifizetések igénylésének határát akár 1 hektár területnagyságban szabják meg. A tárcavezetés végülis kompromisszumos megoldást hagyott jóvá. Nevezetesen a belépés után azok a nyilvántartott gazdálkodók igényelhetik majd a közvetlen kifizetéseket, akik legalább 0,5 hektár területet művelnek, s a legkisebb parcellájuk nagysága meghaladja a 0,3 hektárt, tehát a harminc árat. Elméletileg elképzelhető az is, hogy az a gazdálkodó, aki például több mint száz hektárt művel, de ha ezeknek a parcelláknak a nagysága egyenként nem haladja meg a harminc árat, nem igényelhet, s nem is kaphat majd támogatást.

A közvetlen kifizetések ellenőrzésének alapjául nálunk is a mezőgazdasági földterület nyilvántartási rendszere (LPIS) szolgál majd, amelyet a Talajvizsgálati és Talajvédelmi Kutatóintézet dolgoz ki rohamléptekben, hogy az időben készen álljon az adatszolgáltatásra. A rendszerben a parcellák nyilvántartását a légi felvételekkel készített ún. digitális ortofoto-térképek adatai és a tényleges kataszteri ellenőrzések adatai szerint elvégzett azonosítások alapján alakítják ki. A minisztérium regionális osztályain végrehajtott ellenőrzések során első lépésében a nagyüzemi gazdaságok által művelt területeket azonosították, ezek teszik ki ugyanis az országban művelt mezőgazdasági termőterületnek több mint a 90 százalékát.

A két éve végrehajtott agrárcenzus adatai alapján kiderült, hogy az országban hozzávetőlegesen mintegy 32 ezer fél hektárnál nagyobb területen gazdálkodó egység van, akik szintén potenciális várományosai az egyszerűsített rendszerű közvetlen kifizetéseknek. Nekik szintén be kell kerülniük a nyilvántartásba, hogy a támogatásra jogigényük keletkezzen. A Talajvizsgálati és Talajvédelmi Kutatóintézet adatai alapján közülük egyelőre mintegy 18 ezret azonosítottak, miközben a mezőgazdasági földterületnek mintegy 90 százalékát már szintén végrehajtották az összehasonlítást és az azonosítást. A legnagyobb elmaradások egyelőre az északi járásokban vannak.

Egyelőre nem teljesen tisztázott, hogy a megszabott feltételeknek megfelelő harminc árnál nagyobb alapterületű és több mint fél hektár összterületen termelő kertészkedők is jogosutak lesznek-e a támogatásra. Annyi azonban már most bizonyos, hogy a nyilvántartási rendszert pontos és részletes adatokra alapozva kell kiépíteni, hogy a későbbi ellenőrzések során egyértelműen igazolható legyen a támogatások kifizetésének jogosultsága. (sz)

Mi az LPIS?

Az LPIS (Land Parcel Identification System) – a mezőgazdasági termőterületek azonosítási (identifikációs) nyilvántartási rendszere, amely meghatározó eleme az agrárágazatban kifizetésre kerülő uniós források merítésének és felhasználásának ellenőrzését szolgáló ún. Integrált adminisztratív és ellenőrzési rendszernek. Ez az ellenőrzési rendszer elsősorban a rövidítése, az IACS (ajax) néven került be az agrátermelők köztudatába. Az európai mezőgazdasági biztosítási és garanciós alap, tehát az uniós források folyósításának alapvető feltétele minden országban egy ilyen ellenőrzési rendszer felállítása és működtetése. Az LPIS szempontjából lényegtelen, hogy az egyszerűsített kifizetési rendszert vagy a teljes közvetlen kifizetési rendszert valósítják meg. A parcellák digitalizált azonosítási rendszerének alkalmazása mindkét változatnál szükséges és kötelező. Az idevonatkozó uniós rendeletek minden tagország számára kötelezővé tették a digitalizált adatnyilvántartás alkalmazását.

A LPIS azonosítási rendszerben 1 m léptékű légi felvételek alapján kialakított digitális térképeken ún. termelői blokkokat hoznak létre, amelyeket a minisztérium regionális osztályain a parcellák művelői pontosítanak, behatárolnak és azonosítanak. Az így létrehozott azonosítási és nyilvántartási rendszerbe belefoglalják a gyümölcsösök, szőlők, komlóültetvények, az ökológiai mezőgazdaság és az öntözőrendszerek önálló nyilvántartását is, s az uniós előírások szerint csupán az említett rendszerben szereplő hitelesített parcellák művelői és tulajdonosai lesznek jogosultak a támogatások igénylésére és merítésére. (sy)